2009. szeptember 7., hétfő

Börzsöny, Törökmező

Már nagyon vártuk a vasárnapot, drukkoltunk, hogy jó idő legyen, és mehessünk sütögetni az ezer éve nem látott túratársakkal és gyerkőceikkel. Szerencsénk lett, semmi nem zavart minket a szalonna-, a rablóhús-, a pisztráng- és kolbászsütésben és "pakk"-ozásban (erről később majd bővebben).
A tűzrakóhely Törökmezőn volt (Budapest-Kismaros-Törökmező), a turistaház közelében. Maga a hely nagyon szép, és sok túrát lehet innen tenni, a turistaház büféje mégsem üzemelt, a WC egy fabódé, a környezete pedig nem valami rendezett (nem tudtam nem összehasonlítani a Val Gardena-i emlékekkel).
A fiúk a tüzet gyorsan megrakták, a lányok pedig fantasztikus színes rablóhús-variációs nyársakat produkáltak, a nagyon éhesek pedig egy darab szalonnát vagy kolbászt a tűz fölé tartva csöpögtették a friss kenyeret.
A pakkozás a lustábbak és kényelmesebbek módszere, alufóliába becsomagolva kell a parázsban megsütni az apróra vágott húst, kolbászt, zöldségeket ízlés szerint fűszerezve. A pakkosok és nyársasok állandó harcban állnak, hogy melyik módszer az autentikusabb sütögetéshez...persze a lényeg, hogy a végén mindenki jóllakjon:-)
A mostani újítás a pisztrángsütés volt, ami a kezdeti kételkedések ellenére is jól sikerült, gyorsan elfogyott a két halacska.
A pakkosoknál is volt újítás, már nem holmi alufólicsomagban történt a sütés, hanem alumínium dobozban, otthon előre elkészített rakott zöldséges-húsos tál!! Nagyon ínycsiklandó volt!
Miután jól belakmároztunk, elindultunk egy kis túrára, hogy lemozogjuk a nyársakat és pakkokat.
A törökmezői túristaháztól a kék jelzésen indultunk lefelé egy kis halastóhoz. A tótól a zöld jelzésen a Malomvölgybe értünk, ahol a két nagyon szép rét tele volt lila őszi kikericcsel, ami gyönyörű és védett (ez nem biztos, ellentmondásos infókat találtam a neten), viszont erősen mérgező virágunk.
Miután elértük Zebegényt, az Almáskert fogadó után visszaindultunk egy könnyű emelkedős szakaszon Törökmező felé a zöld kereszten, és a Vizes-árok után áttértünk a kék jelzésre, ami visszavitt a turistaházhoz.
A túra nem volt nehéz, szép helyen gyalogoltunk, keltünk át patakokon, csúsztunk meg sárban, csak kicsit hosszabb lett, mint gondoltuk, így aztán külön elismerés a 4 hónapos és 8 hónapos kismamáknak, hogy minden zokszó nélkül bírták a kiképzést! És persze a gyerekeknek is, akiket a mindig nálam lévő túlélő kölesgolyókkal lehetett nyávogásmentesen a célba érkeztetni:-)

Térkép:A Börzsöny- Cartographia 1:40000
Táv: 9,4 km
Szint: 160 m
Gyerekek: 15 hónapos, 21 hónapos és 18 hónapos hátihordozókban; 3,5 éves gyalogosan és Apa nyakában; 4 hónapos és 8 hónapos a pocakokban!

4 megjegyzés:

Zsolt írta...

Nagyon tetszik a blogod. Mi is túrázós család vagyunk (egy 15 és egy -6 hónapos gyerkőccel :).
Éppen egy sütögetésre alkalmas, kellemes, és autóval megközelíthető helyet keresgélek a neten. Megírod kérlek, hogy ez a Törökmező mennyire "gyerekbarát": mennyire forgalmas/zsúfolt, tiszta a környék. Mennyire lehet szabadon engedni a 15 hónapos, mindenre kiváncsi, rohangáló kismanókat?

Szilvi írta...

Szia Zsolt!
Köszi, hoyg olvasod a blogot! Elnézést a késői válaszért, de Te vagy az első hozzászólóm, még nem vagoyk hozzászokva:-)
Szóval, Törökmező teljesen gyerekbarát, tiszta, nincsenek sokan, van nagy tér, lehet rohangálni, van játszótér is, vannak állatok a túristaháznál. Egyáltalán nem zsúfolt, alig járnak arra, autóknak van parkoló, amikor mi ott voltunk, kb. 6 autó állt ott, abból 3 a miénk:-)
Jó sütögetést!
Szilvi

Zsolt írta...

Köszi, már nagyjából elhatároztuk, hogy felfedezzük magunknak ezt a helyet. De ezzel a megerősítéssel már biztos, hogy oda fogunk menni.
Most hétvégén megmásztuk a Nagy-Kevélyt a manóval Csobánka irányából. Kellemes túraútvonal. További jó túrákat nektek.

Szilvi írta...

Köszönjük!