2010. szeptember 11., szombat

Ausztria, Salzkammergut - Hallstatt és Bad Ischl

Elhagytuk a Wolfgangsee-t és három napra "átköltöztünk" a Hallstattersee partjára, a Dachstein lábához, Obertraunba.

Elfoglaltuk a szállásunkat egy egyszerű, de tiszta parasztháznál, és elindultunk felfedezni Hallstatt városát.
Hallstatt a tó partján fekszik,nem nagy kiterjedésű, éppen ezért a parkolók is a városon kívül vannak. Délelőtt 10-kor a belvároshoz közeli parkolók már megteltek, de az osztrákok tudnak szervezni, és a várostól messzebb lévő 4-es parkolóból ingyen busszal behoznak a centrumba (a parkoló fizetős).

  
A városka gyönyörű, nem véletlenül a világörökség része. A sziklákra kapaszkodó házak, a szűk utcák, a tópart, mind nézelődésre csábít. És nézelődnek is, rengeteg a turista, alig lehet elférni a városban.
A város feletti hegy belsejében sóbánya van, amit mi sajnos kihagytunk, mert 4 éves kortól ajánlják, de nagyobb gyerkőccel egész biztosan élmény beöltözve lecsúszni a bánya csúszdáján. A program másfél óra, az is hosszú még Lackónak. A sóbányához felvonóval lehet felmenni, az is biztos tetszett volna:-)



A tavon természetesen lehet hajókázni, és van menetrendszerinti járat is a szemközti parton található vasútállomáshoz. Mondom, hogy az osztrákok tudnak szervezni:-)
A gyönyörű, romantikus városkép mellett nagy élményünk volt, hogy végre megkóstoltuk a bosna-t, amit Salzburg tartományban minden büfében lehet kapni, de nem láttam sosem készen, és el sem tudtuk képzelni, mi lehet.
Szóval, eljött az ideje, hogy megismerkedjünk a bosna-val. Nem csalódtunk! Olyan, mint a hot-dog, csak két grillkolbász van a félbevágott kifliben, és a kiflit is megsütik. Fincsi volt!! Persze Lackó fantáziáját a szomszéd asztalnál látott gyros ragadta meg, így ő azt evett nagy átéléssel.

(fotó a wikipediaról)

Hallstatt után, elautóztunk Bad Ischl-be, Salzkammergut kulturális központjába. Szintén gyönyörű városka, szintén rengeteg turistával. Ferenc József nyári pihenőhelye volt a város hatvan éven keresztül, és még ma is van valami monarchiás hangulata. 
Mi későn érkeztünk már a városba, így sajnos a fő látványosság, a Kaiservilla meglátogatásáról lemaradtunk, mert csak 17:00 óráig van nyitva. Még a parkba sem lehet bemenni, pedig a képek alapján gyönyörű.
Másik híresség az 1832-ben alapított Zauner cukrászda, ahol a híres ischler készül  és amit sajnos nem kóstoltunk, mert Lackó inkább akart lapátolni Bad Ischl belvárosában, az előző napi élmények hatására, mint sütit enni az egyik leghíresebb cukrászdában.  


Ha időnk engedi, akkor még megnéztük volna a Lehár villát, (ami szintén 17:00-ig van nyitva) és lovaskocsikázunk is egyet, hogy a korabeli hangulatot még jobban megidézzük.

Nincsenek megjegyzések: