2012. július 22., vasárnap

Olaszország, Dolomitok, Drei Zinnen/ Tre Cime

A nyaralásnak két biztos célja volt, az egyik ez a túra. Mivel az időjárás teljesen változékonynak ígérkezett, ezért  ahogy első nap reggel felébredtünk, és látszott, hogy jó idő lesz, már tudtuk, hogy indulunk a Dolomitok talán legnépszerűbb csúcsaihoz, a Drei Zinnen-hez.
Rövid autózás után elérkeztünk a parkolóhoz, már itt látszott, hogy nem leszünk egyedül a túrán.
És hát ez így is lett, miután az UNESCO világörökség is dobott még az amúgy is népszerű helyen, a fehér kesztyűs, állandóan fotózó és a gyerekeket hangos ciao-ciao-ciao-val köszöntgető (ijesztgető:-)) buszos, japán nyugdíjas turistáktól, a flipp-floppos német fiatalokon keresztül mindenki itt volt. Köszönhető ez annak, hogy ez a három csúcsot megkerülő körtúra technikailag tényleg nem nehéz, alig van szintkülönbség, több hütte van útközben, és bámulatos a táj, a panoráma.
Az út a parkolótól, illetve az Auronzo hüttétől (2330 m) indul, ezt láttuk magunk előtt a parkolónál:
teljesen szintben, kényelmesen lehet sétálni, túrababakocsival is nyugodtan megtehető távolság egy kis kápolna mellett elhaladva egészen a Lavaredo hüttéig (2344 m). A kápolnánál volt egy hosszabb pihenőnk, ettünk, ittunk, fotózkodtunk, pihentünk.
Csak összehasonlításképpen, hogy mennyire szakítja ruhánkat a menetszél túrázás közben, a kiindulástól a Lavaredo hütte a "normális" (értsd: gyalogló kisgyerek nélküli) túrázóknak a táblák szerint 20 perc, nekünk a félórás hosszabb pihenőt is beleszámítva másfél óra volt ez a táv...Lackó ugyanis (majdnem végig) gyalog jön, de ennek az az ára, hogy mindent megnéz, gyűjt, kérdezősködik, lepihen, mesél, felmászik valahova, lemászik valahonnan, éhes lesz, szomjas lesz, motiválatlan lesz, amiből ki kell billenteni, és így azért hosszabb az út, amit az Apja néha nehezen visel, aki ilyenkor előreszalad Julcsival a hátán, és megvárnak minket valahol, amíg odaérünk:-)
A Lavaredo hütte előtti sziklák amellett hogy nagyon szépek, sziklamászó-kedvencek is. Ha a második képbe  (ez az első képen látható legmagasabb csúcs közelebbről) belenagyítotok, (remélem, lehet), akkor 8 sziklamászót találtok a képen, hihetetlenek, komolyan, én már a látványtól rosszul  voltam. És persze ez Lackónak újabb 10 perc bámészkodás és kérdezősködés, de aztán sipircelt tovább.
A Lavaredo hüttétől kétfelé lehet menni, van a papucsosoknak egy kényelmesebb út (de ez már nem babakocsis), és van a túrázóknak egy kicsivel komolyabb. Mi a papucsosoknál maradtunk, és miután megebédeltünk a hüttében, a tűző napon elindultunk a Drei Zinnen hütte (2404 m) felé, ami a túránk célja volt. Itt volt egy komolyabb emelkedő, azt leküzdöttük és egy kis (játék)sziklamászás után felértünk a Paternsattelig (2454 m), ahonnan a Drei Zinnen-t már megláttuk oldalról.
Többen innen vissza is fordulnak, de sokan mennek tovább. Mi is elindultunk, de azt már láttuk, hogy a Drei Zinnen hüttét nem fogjuk elérni, mert ettől a ponttól a tábla szerint még 30 percet kell menni, az Lackóval már nem valós elképzelés, merthogy onnan vissza is kell jönnie. Maradtunk annyiban, hogy addig sétálunk, amíg meg nem látjuk teljes valójában a Drei Zinnen-t, és onnan visszafordulunk.
Erős lejtő, majd kis motiválós sziklamászás után megláttuk végre az óriásokat. A Kleine Zinne (2857 m), a Grosse Zinne (2998 m) és a Westliche Zinne (2973 m) fenséges volt.
  
Sajnálom, hogy nem mentünk körbe, ha kicsit jobban szervezzük a gyerekeket, akkor meg lehetett volna csinálni, de még így is nagy élmény volt.
innen jöttünk, a Paternsattel
ide nem jutottunk el, a Drei Zinnen hütte
Visszafelé jóval gyorsabban haladtunk, mert Lackó visszagyalogolt a Paternsattelig , onnan pedig vittem egy darabot az Ergo Baby-ben, az én semmilyen kondimnak elég is volt a 15 kg-ot cipelni.
Lackót egyébként ekkor már semmi más nem érdekelte, csak az, hogy kövekből ki legyen rakva az ő neve is, ahogy látta körbe-körbe a völgyben és a hegyoldalban:-) Hódoltunk a divatnak, kiraktuk még a Paternsattel után is a nevét az út mellett, aztán még a parkolónál is lett egy Lackó és Julcsi felirat, így aztán jó fáradtan, de elégedetten ültek be az autóba. 
     
Hosszú volt az út (időben), nagyon sütött a nap, mindkét gyerek igazán sokat gyalogolt, úgyhogy egyiket sem kellett altatni este:-) 

Megközelítés: Autóval a Lago Misurina-nál, a Hotel Dolomiti des Alpes-pal szemközt kell befordulni a Rifugio Auronzo felé vezető útra (ki van táblázva), itt a 7 km-es fizetős panoráma úton (május végétől október végéig járható, 22 EUR/autó) a hüttéig, a hütténél pedig egy óriási parkoló, ami már ingyenes. A Lago Misurina-tól buszjárat is van a hüttéhez. 
Térképhttp://www.trekking.suedtirol.info/, Kompass Nr. 58. Sextner Dolomiten


Táv: a teljes körtúra 9,5 km (mi távunk kb. 3,5 km oda, 3,5 km vissza)
Szintkülönbség fel: 439 m (nekünk kb. 130 m)
Szintkülönbség le: 439 m (nekünk kb. 130 m)
Legmagasabb pont: 2454 m
Időtartam: hivatalosan 2,5 óra (nekünk pihenőkkel együtt 4,5 óra, ebből 1 óra pihenő)
Hogyan: hátihordozóval, kisgyerek gyalogosan

Nincsenek megjegyzések: