2014. március 28., péntek

Sri Lankai körutazás: 4-5. nap, Habarana



4. nap reggel a guesthouse-tól rendelt taxival elindultunk Negomboból Habaranaba, a sziget belsejébe.
És itt álljunk meg egy szóra, muszáj írnom a közlekedésről. Fordított közlekedés van, tehát, mint Angliában. Mindenki az úton közlekedik, lévén járda a legtöbb helyen gyakorlatilag nincs (városban van, de ez sem jelent semmit), és mindenki az út mellett él: árul, eszik, beszél, pihen, sőt lakik is.Emiatt az átlagsebesség 40km/óra, ennyivel érdemes számolni nagy távolságokon is. 120 km, az kb. 3 óra.

Eszméletlenül vezetnek, a halálfélelem nem ritka a turistáknál. Sri Lankán farkastörvények uralkodnak az utakon. Sáv nincs. Annyi sávos, ahányan elférnek. Első a kamion, második a busz, harmadik az autó, utána motor, tuk-tuk, bicikli, gyalogos. És mindent visz az elefánt. Ha jön az elefánt, leáll akár órákra is a forgalom, amíg el nem hagyja az utat.

Sokan élnek sofőrködésből, taxizásból. Bevett szokás egyébként, hogy a turista már a megérkezésekor fogad egy taxit, és vele járja körbe az országot. Gyorsabb, mint a tömegközlekedés, de  nyilván drágább is. A tömegközlekedés nagyon olcsó, fillérek. Mindenhonnan mindenhova el lehet jutni, a buszhálózat nagyon jó. Ahol vonat közlekedik az is szuper, csak lassú és nem a legújabb szerelvények (ez nekünk kifejezetten tetszett). És van a taxi, egyik városból a másikba, a kialkudott fix áron lehet eljutni. A szállásadó egész biztosan tud valakit, aki taxizik, ez sehol sem probléma. A tuk-tuk a helyi közlekedésben fontos, városon belül és kb. 10 km távolságra még érdemes velük menni. Ők azért fajlagosan drágábbak, mint a busz.
tuk-tuk
A buszok általában tömve vannak,  ülőhely a végállomásokon esélyesebb, mint a köztes megállóknál.

Nagy csomagokkal a busz nem igazán megoldás, mert nincs alul csomagtartó a buszban, és fent az utastérben sem fér el, csak az ülésen. Ez áthidalható azzal, ha veszünk jegyet a csomagnak is. A vonat kicsit jobb, nagyobb a hely, de itt is kell külön jegy, ha nagy csomaggal utazunk, mert egyszerűen nem fér el a hátizsák, bőrönd másképp.

Szóval, taxiztunk Tony-val, a sofőrrel, aki Németországban dolgozott 10 évet, tök jól beszélt németül, nem mellesleg angolul is. Viszont ment, mint a meszes. Lackó nem bírja jól a szerpentint és azt, ha rángat az autó. Na, Tony rángatott, így meg is lett az eredménye, volt egy kis hányás szünet. Aztán a cél előtt 5 perccel szegény Tonyt be is mérték, úgyhogy meglátogattuk a helyi rendőrséget a büntetőcetliért, és megálltunk a postán is befizetni a büntetést. Majd 3 perc múlva a szállásunkon voltunk. Tony (a képen világos hosszú ujjú ingben) el is felejtette, hogy eddig megpróbált minket rábeszélni, hogy az egész nyaralásunkat vele tegyük meg, gyorsan indult visszafelé. Azért kellett a rendőrséget a cél előtt 3 perccel meglátogatni, mert általában a sofőrök nem használnak gps-t, se térképet, pusztán telefonos vagy személyes segítséggel (megkérdeznek valakit az utcán) tájékozódnak. Emiatt aztán, azt sem tudta, hogy a mi szállásunk 3 percre van a büntetés helyszínétől, így inkább ügyet intéztünk félórát. De sebaj, legalább láttuk, hogy a sri lankai rendőrök nem viccelnek.
King Coconut kóstolás az út mellett.
A habaranai szállásunk volt az egyik legkellemesebb, itt 5 napot voltunk. Rengeteg kiránduláshoz jó kiindulópont, jó az ára, nagyon kedves a személyzet, és nagyon finomakat főztek:-)

A kaját min. 2-3 órával hamarabb kellett kérni, minden friss alapanyagból volt, nem raktároztak. Még kólát sem. Kértem egyik vacsoránál, mondták ok. Majd látom, hogy egyik pasi szép komótosan felül a bicajára, elteker, visszajön 10 perc múlva, és kihoztak nekem egy kólát:-) Egyik nap vettünk a zöldségesnél dinnyét, de éretlen volt. Látták ők is, és másnap kaptunk reggelire és ebédre finom, érett dinnyét:-) A rice and curry itt volt az egyik legjobb az utazásunk alatt. A kertben ugráltak a mókusok, repdestek a paradicsom madarak és még egy jó nagy varánusz is mászkálgatott nagy nyugalomban.


4. nap délután Tripadvisoros javaslat alapján elmentünk tuk-tukkal megnézni, hol fürdenek az elefántok. Szerveznek ugyanis errefelé elefántszafarikat, ami abból áll, hogy felül a tourist az elefánt hátára, elefántolgat a folyóparton, majd bemegy a vízbe az elefánttal együtt, és reménykedik, hogy a mahut (elefánt gondozója) nincs vicces kedvében, és nem fekteti az elefántot a vízbe. Mi rögtön a fürdéshez mentünk, néztük a német nyugdíjasokat, ahogy reménykednek a mahut jóindulatában. A tuk-tukus fiútól persze kaptunk ajánlatot mindenfajta kirándulásra, még tuk-tuk szafarira is. Ilyenkor az ember nem fizeti ki a belépőt a nemzeti parkba, hanem a tuk-tukos elviszi a szélére, és kívülről néz állatokat. Hogy mik vannak...

5. nap délelőtt elsétáltunk a vonatállomásra, hogy megnézzük, mikor indul másnap a vonat Polonnaruwa-ba. Útközben betértünk egy kis büfébe, ahol észrevettük, hogy a tulaj néni eltűnik a hátsó ajtón, és puffogtat valamit. Utánamentünk. A néni egy óriási csúzlival üldözte el a majmokat a kerti fákról. Egy élmény volt, de tényleg! A majmok aztán kiugráltak a fákról az út felett lévő vezetékekre, és eltűntek a túloldali fákon. Nem kell itt nemzeti parkba menni, hogy állatokat lásson az ember!
büfé kívülről
büfé belülről
büfé háta mögött a csúzlizó néni
a csúzlizott majmok
majmok az út felett
Délután azért mi nem hagytuk ki a szafarit a Minneriya Nemzeti parkban, amit már mindannyian nagyon vártunk. Előző nap szóltunk a szálláson, hogy mennénk szafarizni. Mondták, rendben, másnap délután jön értünk a dzsip. És jött is.
Lackó a dzsipben elaludt a parkhoz menet, úgy kellett felébreszteni az első elefántnál. Na, onnan már ha akartuk volna, sem lehetett volna elaltatni. Iszonyúan élvezte a dzsipet, a rossz utat, az elefántokat, a távcsövezést, mindent. Julcsikát félidőben elnyomta a levegő, ő a szafari második felét átaludta az ölemben. Minneriya Nemzeti park gyönyörű volt, a rengeteg elefánt, egészen kicsitől a nagyig, megunhatatlan.


nem voltunk egyedül

Térkép:
  

Folyt.köv.

2 megjegyzés:

Szecsi írta...

Köszi a beszámolót,várom a folytatást :) A beszámolós és a fotók alapján szuper lehetett nektek!

Túrakölyök írta...

köszi:-) igen, szuper volt:-)