2014. július 15., kedd

Sri lankai körutazás: 12-14. nap, Ella - hegyvidéken

12. nap Ella Irány a hegyvidék, négy nap túrázás! Ez a napunk a vonatozásról szólt. Ettől egy kicsit tartottam, hogyan fogja bírni a két gyerek a hét-nyolc óra vonatozást. De Ellába mindenképpen menni kellett, autóval viszont nagyon szerpentines, amit Lackó nem bír, és különben is, állítólag ez a világ egyik legszebb vasútvonala. A rizsföldek és a teaültetvények között kanyargó vonatról rengeteg szép képet láttam, úgyhogy belevágtunk. Vettünk négy jegyet (hogy legyen ülőhelye a gyerekeknek is, és a csomagok is elférjenek) két nappal az indulás előtt, már csak a harmadosztályra volt szabad hely.
Reggell elbúcsúztunk húgomtól, aki ment vissza Colomboba dolgozni. Mi pedig vártuk a vonatot, ami egy órácskát késett, ami errefelé teljesen normális. A vasútállomás lett az egyik kedvencünk Sri Lankán, mert teljesen olyan, mintha egy filmben lettünk volna, ami az angol gyarmati időkben játszódik. Nem volt arcunk befényképezni a vasutasok irodájába, inkább csak vaktában fotóztuk őket. Nagy élmény ez a gyarmati feeling tényleg!
A várakozást a gyerekek nem unták, játszottak, ismerkedtek.
A Kandy-Ella távolságot meg lehet tenni az állami társasággal, ahol a Lonely Planet infói ellenére is (a Sri Lanka LP nagyon nem aktuális, se ár, se szállás, se menetrend tekintetében, pedig 2013-as kiadás) lehet foglalni az első-, másod és harmadosztályra is jegyet. A másik lehetőség, a magántársaság vonatára jegyet venni. Ez jóval drágább, interneten is foglalható a jegy, és csak egy kocsi, azaz kb. 45 helyről van szó. Viszont van étterem, pincér az extra árhoz. Két társaság is van, az egyik a Rajadhani Express, a másik az Expo Rail. Korrekt honlapjuk van, minden szükséges infóval.
Szóval, elindultunk. Aki nem vesz helyjegyet, ahogy a helyiek többsége is, az a filmekből és fotókról ismert módon, kilógva a tömött vonatból utazhat. Mi kényelmesen ültünk, Julcsi rögtön 3 óra alvással indított, aztán játszottunk, beszélgettünk, ettünk. Minden félelmem ellenére semmi sem történt a vonatút alatt. Se egy összeveszés, se egy unatkozom roham, semmi! Le a kalappal a gyerekek előtt, simán vették az akadályt. 
Útközben pedig tényleg szép a táj a teaültetvényekkel. Sajnos a legszebb részeknél már sötét volt (itt nagyon korán sötétedik) és esni is kezdett, de azért ez sem volt rossz.
Megérkeztünk Ellába, már nem sokan maradtak a kocsinkban, egy idősebb angol házaspár, franciák és egy ausztrál család szintén két gyerekkel. Velük persze találkoztunk a következő napokban a városban. A szállásadónk is kint volt a vonatnál, szerzett is nekünk egy tuk-tukot, amibe ugye először csak egy nagy hátizsák, a két gyerek és jómagam ültünk be. Ment, mint az állat, pedig olyan sötét volt, nem lehetett látni semmit. Helyi arc volt, minden kanyart ismert, persze. Aztán fordult még egyet Zoliért is. Mint később kiderült, Zoli közben még a vasútállomáson ledumálta a vacsoránkat a tulajjal, természetesen rice and curry, gyerekeknek plusz sült krumpli, naná. Így aztán nem sokkal a kipakolás után már ettünk is. A szállás egyébként szupi volt, pedig a kilátást a sötét miatt nem is érzékeltük. A tulaj még felhozott nekünk egy térképet a környéken lévő túralehetőségekkel, ki is néztük a következő napok programjait.

13.nap Little Adams peak
Másnap reggelre már elállt az eső, ideális idő volt egy túrához. Sri Lanka híres szent hegye az Adam's peak, 2243m magas, és mind a buddhisták, mind a keresztények, hinduk, muszlimok szent hegyként tisztelik. Ennek megmászása kisgyerekkel nem opció, majd ha megnőttek visszajövünk. Helyette a Little Adam's peak Ella mellett már simán vállalható. Ez ugyanis inkább egy kis séta, mint hegymászás. Reggeli után el is indultunk. Nem mentünk egyedül, ha nem is sokkal, de találkoztunk útközben turistákkal. Az út teaültetvényeken vezet keresztül. Itt találkoztunk először az igazi teabokrokkal. Ez meg is határozta innentől a nyaralást, mert Lackó ettől kezdve folyton tealeveleket szedett, amit hazavittünk és nagy türelemmel szárítgattunk. És őriztük, mert a Mamának kellett hazavinni, aki majd teát főz belőle az egész családnak.
Az út nem nehéz, séta csak. Az út elején van egy kis büfé, frissítőt venni. A teaszedő hölgy pedig igazi kisiparos, egy kis rúpiáért pózol a fotóhoz. Édes volt, természetesen készült kép.
A csúcson gyönyörű a kilátás a közeli sziklákra, teaültetvényekre.
Visszasétáltunk a városba, és egy kicsit nézelődtünk. Nekünk Zolival ez a falu-kisváros nagyon-nagyon tetszett. Pici, hangulatos, minden egy helyen.
 
Nagyon jókat ettünk mindenhol. A legjobb kotu rotit is itt ettük, gyerekek (is) élvezték, ahogy a bácsi készítette az ebédünket, a jellegzetes csattogással.

video

14. nap Teagyár, Ella rock
Reggel besétáltunk a városba, tuk-tukkal szerettünk volna elmenni a Halppewatte teagyárba és onnan tovább, hegyet mászni az Ella rock-hoz. Az Ella rock (szikla) egy viszonylag könnyű séta a közeli hegyekben, gyönyörű kilátással útközben, gyerekkel is simán vállalható.
Nagy sokára találtunk egy tuk-tukost, aki megértette, hogy mit szeretnénk. Megegyeztünk a sráccal az árban, és elindultunk. Jó kis kerülőutakon zötyögtünk, élveztük nagyon. Teagyárhoz felküzdöttük magunkat. Bementünk a gyárba, nincs kiírva semmi, de a srác ismerte a járást és vezetett minket egyenesen a látogatóközpontba, az emeletre. Ott már több tuk-tukos és taxis aludt-heverészett babzsák fotelekben, várták, hogy a kliensek befejezzék a teagyári túrát. Mi is várakoztunk a következő csoport indulásra. Julcsi marhára nem bírta, nem volt jó hangulatban. Lackót érdekelte, minket is, bár én inkább Julikával voltam elfoglalva.
A teagyártás érdekes folyamat. A környékről szállítják minden nap a friss leveleket, amit aztán forró levegővel szárítanak meg. A szárított tealeveleket szortírozzák, fermentálják, majd megszárítják és végül csomagolják. Mindez vegyszermentesen történik!! A tea minőségétől függően különböző számozást kap, ez a teaimádóknak a világon mindenhol egyértelműen elmond mindent az adott termékről. A sri lankai teákból is van kevésbé jó minőségű, de még finom, azt kapjuk mi a boltban. Annál jobb a tea, minél magasabban termesztették. Ella, Kandy és Nuwara Eliya környéke már egész magas, az innen származó teák tutti jók.
Muzeális korú gépekkel dolgoznak a teagyárban
A teagyár után eltuktukoztunk a hegymászás kiindulási pontjához. A sofőr srác nagyon képben volt, valahol a világ szélének tűnő helyen kitett minket, mondta, hogy menjünk balra, ott lesz a vasútállomás, és kövessük a síneket, elvisz a szikla felé. Még mielőtt elment volna, megegyeztünk vele, hogy másnap reggel eljön értünk, és elvisz a kicsit távolabb lévő Lipton's seat-hez. De erről később.
Elindultunk a síneken, ahogy a helyiek. Egy idő után fogalmunk sem volt, hol kellene letérni a sínekről. Szerencsénkre pont ott beszélgetett egy helyi férfi, és útba igazított minket. Aztán követett minket a szemével és látta, hogy bizonytalanok vagyunk, hiába a térkép a kezünkben. Így aztán hallgatólagosan guide-unkká fogadtuk, és végigkísért minket a szikláig. Valószínű, hogy tudta ő, merre kell várakozni, sokan ebből is élnek a helyiek közül, hogy vezetőik lesznek béna turistáknak.
A csúcs előtt mi lányok megpihentünk, a fiúk pedig felmásztak a csúcsra. Erről fotó nem készült, de állítólag nagyon szép a kilátás.
Lefelé is elkísért minket a guide-unk, aki nem volt szószátyár, mindig előttünk ment pár méterrel, nem akart zavarni. Egyedül a csúcsra menet fogta Lackó kezét, és együtt másztak fel a tetőre:-) Kifizettük őt, amikor visszaértünk a sínekhez, és elindultunk vissza a városkába. Ott még egy jót vacsoráztunk, mielőtt visszaértünk a szállásunkra, ahol kidőltünk:-)

Térkép
Természetesen nem igaz az autós időtartam, a helyi viszonyok miatt 40 km/órát kell számolni...


Folyt.köv.

Nincsenek megjegyzések: