2014. július 27., vasárnap

Sri lankai körutazás: 16.nap Udawalawe Nemzeti park

16. nap Udawalawe nemzeti park
Ellából taxival indultunk tovább a kb. 100 km-re lévő Udawalawe nemzeti parkba, egy újabb szafarira. Ellából bonyolult lett volna buszozni vagy vonatozni, ez volt a legegyszerűbb megoldás. A taxisok Ellában az út szélén állnak, másnapra már simán lehet szerezni autót. Amelyik sofőrt mi megkérdeztük, hogy  mennyiért visz el a nemzeti parkba, mondta az árat és rögtön mutatott még egy vendégkönyv szerű kis füzetet. Ez tele volt az utasaitól kapott ajánlásokkal, nagy ötlet szerintem! Nagyon
szimpi volt, megadta a telefonszámát is, hogy hívjuk, ha kell az autó. Végül nem vele mentünk, mert elvacakoltuk az időt, és a szállásadónk taxijával mentünk, árban ugyanaz volt. Tájékoztatásnak az árak, ebből lehet alkudni, mi 7000-et fizettünk (2014. február. Az árakról majd írok külön egy bejegyzést):
Reggeli után esőben indultunk, a szokásos útviszonyok között. Kanyarogtunk jó sokat, párszor megálltunk hányni Lackónak (na jó, csak öklendezni), aztán még mindig csöpögő esőben megérkeztünk a szállásunkra.
Ez volt az utazás alatt a legdrágább szállásunk, a Wild Trails Udawalawe resort, annak ellenére, hogy sátorban aludtunk. Na, de milyenben:-) A luxus-safarikat idéző sátrai vannak a szállodának. Van medence, szép design, és talán hat sátruk saját fürdőszobával, rendes ágyakkal, szőnyeggel.
Az egész helyen aznap mi voltunk az egyetlen vendég, vicces volt. Nagy élmény volt, természetesen a gyerekeknek ez tetszett a legjobban minden szállás közül, itt akartak volna még maradni. Sőt, Lackó örökre itt akart volna maradni, később ezt módosította arra, hogy elég lesz, ha Sri Lankán maradunk örökre, nem muszáj ebben a szállodában. Ez rendes volt tőle, jól nevelt gyerek, nincsenek irreális elvárásai.
Megérkezéskor egyeztettük a programot a staff-al: elmegyünk a közeli Elephant Transit home-ot megnézni, aztán az előre megrendelt ebédünket megesszük, pihenés után a szállás saját dzsipjével megyünk szafarira.
Az Elephant transit home a vadon élő, sérült elefántok gyógyításával foglalkozik, leginkább pici elefántokkal. Ha  meggyógyultak, mehetnek vissza a vadonba. Sajnos, van olyan elefánt, aki már soha nem tud visszamenni, mert ott nem maradna életben, ők itt maradnak végleg. A bemutatkozó oldaluk szerint az elefántok nem szoknak hozzá az emberekhez, mert csak akkor kerülnek velük kapcsolatba, ha szükséges, így vissza tudnak térni a természetes környezetükbe. A kis elefántok etetése a fő attrakció, ekkor érkezik a legtöbb turista. Van lehetőség az egyes állatokat örökbe fogadni, vagy egyszerűen csak pénzadománnyal segíteni őket. Ételre, gondozásra, orvosi, kórházi ellátásra használják fel az adományokat. Nekem ők szimpatikusak voltak, nem úgy, mint a pinnawalai elefánt árvaház.
Visszamentünk a sátorhoz, megebédeltünk. Fürödtek egyet a medencében, a nap nem sütött, de meleg volt persze, jól szórakoztak. Aztán indultunk a szafarira. Szuper dzsipje van a resortnak, nagyon vagány volt autózni. Mondjuk, én minden nap elmentem volna egy ilyen szafarira...
A nemzeti park teljesen más, mint a Minneriya volt. Ez sokkal nagyobb, vadabb, szárazabb, az állatokat keresni kellett. Mentünk sokat, kipróbáltunk több utat, míg sikerült elefántokkal találkozni. Persze közben több másik állatot láttunk, egy percig sem volt unalmas.
 
A krokodilokat alig vettük észre, a vezetőnk mutatta, hogy hol van. Mondom, nem látom. Közben gyerekek, Zoli is mondja, hogy de hát ott van. Mondom, hol? Erre a vezető olyan kedves-türelmesen, mint amikor értelmi fogyatékossal beszélnek, egy hangsúlyos Madame (értsd: vak európai nő, hát nézzé már oda, ott van) újra megmutatta, de itt már nem mertem mondani, hogy még mindig nem látok semmit. De aztán egyszer csak elvált a krokodil rajzolata a kőtől, és én is megláttam, amit meg kellett. Volt vagy két méter....végül is alig nagyobb, mint egy hangya. Innentől már profin vettem észre a krokodilokat. Rengeteg volt.
Át kellett kelni folyón is, tiszta Indiana Jones feeling.
Már kifelé mentünk a parkból, amikor hirtelen megállt a sofőr, és hátra tolatott. Nem tudtuk mi van, kérdőn néztünk a guide-ra. Ő csak kimutatott a mellettünk lévő bokorba....Ja, így már más. 
Óriási élmény volt ez a nap is, gyerekek (is) újra menni akartak, kevés volt a 3 óra. A parkból hazafelé, az útról is láttunk elefántot búcsúzóul.

Térkép:

Folyt.köv.

Nincsenek megjegyzések: