2014. december 27., szombat

Sri lankai körutazás: 22-23. nap Negombo - hazaút



22-23. nap: Negombo és hazaút 
Hikkaduwaról taxival indultunk reggel Negombo-ba. A taxinál lehet választani, hogy az autópályán megy-e vagy a normál úton, ennek tükrében változik az ár. Mi az autópályát választottuk, biztonságosabb, mert gyakorlatilag senki nem közlekedik rajta, és gyorsabb is. Megérkezett a kisbusz, és közölte az ember, hogy ugye nem baj, ha még két cimborája is jön velünk. Hát erre mit lehet mondani? Elférni elfértek, nem szóltak egy szót se, de hát azért na. Puffogtam magamban először, aztán persze arra jutottam, hát hadd jöjjenek, ne legyek már szemét nyugati turista. Meg ilyenkor nem a pénz miatt puffogok, hanem mittudoménmiért, mert egyébként meg elfértek, mi meg ezt a pénzt a taxira szántuk. Elindultunk, de nem a legközelebbi felhajtón mentünk a pályára, hanem a távolabbin, közben megálltunk egy templomnál, ahol kiszállt imádkozni a sofőr. Jól imádkozhatott, mert minden esemény nélkül értünk Negombo-ba, abba a guest house-ba (Lodge19), ahol érkezésünkkor is megszálltunk. Már ismerősként üdvözöltek minket, a szakács bácsi finomakat főzött, jól éreztük magunkat.
Délután sétáltunk egyet a városban, gyerekek már nem akartak tengerpartozni. Az egyik kis büfében közös nyelv lett a tulaj kisfiával a youtube-on valami mese.
Aztán kerestünk még nekem kaját, mert nem sikerült egg hopperst ennem (szingalézül appa). És megtaláltuk! Tipikus street food kaja, reggelire, vacsorára is eszik. Rizstésztás a kehely, ebbe ütnek egy tojást, só, bors, kész is. Elvitelre beletette emberünk egy kis zacsiba, amiből a gyerekek gyakorlatilag elették előlem. Anyukám ezt sem nézte volna jó szemmel, azt gondolom...
Aztán összepakoltunk, megettük az utolsó vacsoránkat és lefeküdtünk aludni. Másnap reggel jött értünk Tony, az ismerős sofőr, ismét jókedvűen, és elfuvarozott minket a reptérre. A repülőút hosszú volt, mert volt egy 12 órás layoverünk Jedda-ban. És megint azt kell mondjam, hogy szerencsénk van a két gyerekünkkel, mert az égvilágon semmi problémát nem találtak maguknak a várakozásban. Sőt, mivel én tuningoltam őket, hogy piknikezünk a reptéren, még várták is. A hálózsákok előkerültek, és amikor már nagy volt a fáradtság a sok rajzolás, olvasás, társasjáték, nézelődés, szaladgálás után, akkor elaludtak.
Jedda-ból késés nélkül indultunk Milánóba, ahova fáradtan, de jó hangulatban érkeztünk. És rögtön indultunk is volna vissza....szuper nyaralásunk volt!!!!










Nincsenek megjegyzések: