2009. július 12., vasárnap

Úton a Dolomitokhoz

Idei kéthetes nyaralásunkat Olaszországba, a Dolomitokba és a tengerpartra szerveztük. Első hét túrázás, második hét láblógatás....volt a kiindulás, de annyira jól éreztük magunkat a hegyekben, hogy a tengerpart helyett is maradtunk a Kétezresek között.


Sokat gondolkodtunk, hogyan lehet a Minimanót legkevésbé megterhelő módon abszolválni ezt a hosszú utat a Dolomitokba. Végül a következő verzió mellett döntöttünk: indulunk hajnali négykor, autózunk amíg a Kicsi alszik, ha felébredt, akkor megállunk egy hosszabb, 2-2,5 órás pihenőre, aztán tovább az Attersee-ig, és ott töltünk egy éjszakát, majd reggel tovább Wolkenstein-be, még egy hosszú pihenőt beiktatva.
Az ötlet jónak bizonyult, csak 45 perccel később indultunk el a tervezettnél, de így is aludt a gyerkőc St.Pöltenig, ahol aztán megreggeliztünk és játszótereztünk a Rosenberger-ben. A következő alvásból pedig már az Attersee-nél ébredt fel, így aztán sírás nélkül 11:00-kor érkeztünk a gyönyörű helyen fekvő szállásunkhoz, a Gasthof Schönberger-hez.
A szoba szuper, az erkélyről kilátás a tóra, és a környező hegyekre, a balkonládákban rengeteg muskátli, valahonnan marhatrágya szagot hoz a szél, igazi osztrák életérzésJ
Ebéd után sétáltunk egyet babakocsival a faluban, illetve a szomszéd faluban, és mindenhol csak azt mondogattuk: hát, igen, ez Ausztria....
Maga a tó is megérne egy egész hetes nyaralást, annyira gyönyörű, és annyi mindennel el lehet tölteni az időt: fürdés a nagyon helyes strandokon, hajókázás a tavon, horgászat, túrázás a környező hegyekben, biciklizés...
Most azonban másnap reggeli után továbbbindultunk Olaszországba. A szokásos módon, miután felébredt a gyerkőc, megálltunk egy hosszabb, ebédelős és játszóteres pihenőre, majd második nekifutásra megérkeztünk Val Gardena-ba, ott is Wolkenstein-be. A szállásunk a Garni Sayonara, egy egyszerűen, alpesi retro stílusban berendezett, régebbi magánszállás. A szállásadó egy nagyon kedves hölgy, kiságyat is adtak volna, ha kérünk, gyerekszék nincs, de mi vittünk.
És akkor innentől csak lelkendezni fogok, mert ez a hely egyszerűen gyönyörű!!!! Az egész völgy nagyon szép, de ez a falu, ez fantasztikus. Gyakorlatilag az egész falu egy nagy panzió, itt mindenki ebből él, merthogy ez télen persze síparadicsom. Most nyáron pedig a túrázók, nordic walking rajongók és biciklisták paradicsoma. A völgyben 84 sífelvonó üzemel, nagyrészük természetesen nyáron is. Minden ház rendben tartott, virággal díszített, az utcák tiszták, a kis tereken virágok, szökőkutak, a gyerekeknek pedig igencsak jól felszerelet játszótereket alakítottak ki. Az utcákon délelőtt a túrára indulók, délután a túráról érkezők sétálnak, kicsi és nagy, öreg és fiatal.
A helyi Tourist Info-nál beszereztük a helyi túratérképet, megvettük a Val Gardena Mobilcardot, amivel 6 napig ingyen felvonózhatunk és buszozhatunk az egész völgyben. Otthon pedig megterveztük a következő 6 nap programját...






2009. július 4., szombat

Mezítlábas park, Tabajd

Szombat délben kis kirándulásra indultunk, a Fejér megyei faluba, Tabajdra, és ha már Etyek szomszédságában voltunk, akkor a Rókusfalvy fogadóba terveztük az ebédünket.
Tabajdon egy nagyon jó ötlet alapján, EU-s forrásból megvalósították Magyarország első mezítlábas parkját. Ilyen parkkal Ausztriában és Németországban sok helyen lehet találkozni, mi kipróbáltuk már a Fekete-erdőben, ezért nagyon örültem, mikor rábukkantam erre az itthoni parkra.
Le a cipőt és zoknit, fel a nadrágszárral és indulhatunk is! 21 féle járófelületen lehet próbára tenni városias talpaink tűrőképességét, belőlünk a toboz és a dolomit hozta elő a gyerek előtt nem megengedett körmondatokat:-) De volt még folyami kavics, kukorica csutka, agyag, tégla, farönk...
Maga a park nem is igazán park, hanem egy kb. 30 perces sétaút a falu központjából a dombtetőre (Szabadsághegy) és onnan vissza, bokrok és fák között, patak partján.
Nagyon élveztük az egészet, az Egyéves is nagyon ügyesen mászott a farönkökön, kellőképpen kifárasztva magát az ebédhez.
A park ingyenesen látogatható.
Ebéd előtt még megnéztük volna a Magyar Lovaspóló klub edzését, csak sajnos az edzés aznap 16:30kor kezdődött, így erről lemaradtunk, majd legközelebb pótoljuk.
Az ebéd pedig Etyeken, a Rókusfalvy fogadóban várt ránk. A fogadó nagyon szép, ízlésesen berendezett, ami kisgyerekeseknek érdekes, van etetőszék, van gyerekmenü, van házi szörp, van játszótér és van pelenkázó a mosdóban, sőt még zsámoly is a mosdó előtt:-) Van kutya is, öreg és szép, de nem szereti a gyerekeket:-)
Magukról az ételekről a gasztroblogok szakszerűbben írnak nálam, én csak annyit mondok szuper! A csokitorta narancsfagyival mennyei, a házi limonádé igazi nyári hűsítő, a rostélyos szép rózsaszín, mindez az árnyékos teraszon elfogyasztva - visszajövünk még!