2010. február 28., vasárnap

Grund játszótér - Nyócker

Kihasználva azt a kevés napsütést, ami mostanában megadatik, útban a Kopaszi-gát felé beugrottunk a józsefvárosi játszótérre, a Grund-ra. Már régen szemezgettem a hellyel (2007. novemberében adták át), így most, mivel útba is esett, megnéztük a Vörösingeseket. 

Molnár Ferenc "A Pál utcai fiúk" c. regényének helyszíne a Tömő utcában van, nyitva minden nap este hatig. Hat után a felnőtteké a grund, a Mogumba bár várja látogatóit! 
Igényesen kivitelezett, rendbentartott, ötletes, jópofa a játszótér, van homokozó, mérleghinta, hinta (baby-hinta is), lehet motorozni is, a nagyobbaknak van kötél, amin le lehet csúszni, miközben kapaszkodsz valami tárcsa félére - nem tudom mi a hivatalos neve:-) És van egy több elemből álló várszerű fa építmény (a regényben szereplő farakásokat hivatott idézni), amire fel lehet mászni kötélen vagy lépcsőn, és le lehet csúszdázni róla. 

    


És nomen est omen, a falakon elolvasható maga a regény is! 
 

A játszótéren van mosdó és pelenkázó is, és állandó biztonsági szolgálat. A tér alapterülete nem túl nagy, nekünk szerencsénk volt, amikor már indulni készültünk, akkorra telt meg a grund.
Szép hely, jövünk még!

2010. február 23., kedd

Thaiföld - újra itthon!


Már egy hete és 3 napja, hogy itthon vagyunk, és szép lassan a hó is elolvad. Ez azért nem akadályozna meg abban, hogy akár már holnap elinduljunk vissza, a melegbe:-)
Szóval, nagyon jó volt! Lackó jól érezte magát (leszámítva a fogzást, de inkább a tengerparton nyüglődjünk, mint a mínusz 15 fokban), mi is jól éreztük magunkat, abszolút semmi extra probléma nem volt, sem a repüléssel, sem az alvással, sem a környezetváltozással, sem az evéssel, szóval semmivel, amit az utazást ellenzők felhoznak érveknek:-)
 

Amit másképp csinálnék, az a repülőjegy vásárlás. A Budapest-Bangkok-Budapest útra vennék Lackónak is jegyet (most ugye ingyen utazott, mert két év alatt van, 20 hónapos), mert gyerek nélkül is marha rossz dolog tíz órát egy helyben ülni szűk helyen, de egy gyerkőccel az ölben még rosszabb, még akkor is, ha alszik. Ha kisebb, akkor oké, nem kell neki külön jegy, és kb. 10 hónapos korig adnak ágyat, amiben alhat, úgy talán kényelmesebb.
A másik, hogy ha a három hetes nyaralásból 3 napot túrázunk, azt lehet, hogy meg kell gondolni. Mi vittük magunknak a bakancsokat és a hátihordozót Lackónak, mind a kettő csak a helyet foglalta, mert végülis két napot túráztunk, Lackó pedig egyébként nem nagyon üldögélt a hordozóban üvöltés nélkül, ahogy mi elterveztük pl. a városban való közlekedésnél (helyette maradt az ölben cipelés, és néha a karikáskendő).
Ao Nangban jó lett volna egy babakocsi (Csillának puszi:-), de sajnos nem találták fel a babakocsi-kölcsönzést, pedig igény volna rá:-) Máshol persze a babakocsi is csak plusz teher lett volna, mert se a szigeteken, se Bangkokban nem lehet használni.
Felkészültünk minden lehetőségre, a gyerkőcök is megkapták a Hepatitis A és B elleni oltást, vittünk egy kisebb patikányi gyógyszert, és rengeteg fertőtlenítő kéztörlőkendőt és gélt, amiből egyet sem használtunk el:-) Gyógyszerből is csak a legszükségesebbeket kellett volna vinni, mert nagyon jól felszerelt patikák vannak, minden kapható. Pelenka is van, popsitörlő is van, ezt szerencsére olvastam utazás előtt, úgyhogy nem is vittünk sokat magunkkal.
A szállásokon kiságy és etetőszék általában van, persze nem a hátizsákos szállásokon. Arra az esetre, ha nincs fürdőkád, vittünk felfújható kismedencét, de ez sem kellett, csak játszani, mert Lackó megszerette a zuhanyzást:-) 
 

A kaja pedig egyáltalán nem gond, ha nem eszi a gyerkőc az ázsiai kaját, akkor van McDonalds:-)

Vittünk pár játékot és könyveket is, de a legjobb játék a rámpázás és lépcsőzés volt, ez minden mennyiségben  kifáradásig:-)
 

Végül, a Top 5 legjobb pillanat a három hét alatt:
1. Lackó a fodrásznál 

2. Sunda Resort, a rizsföldje és a végtelenül barátságos személyzete

3. Watermelon shake
 

4. Koh Ngai 3 kg-os fokhagymás sült hal

 

5. Az open-air fürdőszobák
 

Thaiföld, Bangkok, utolsó nap

Az utolsó nap! Még sétáltunk és nézelődtünk egyet a Khao San Road-on, és hogy el ne felejtsem, kipróbáltam a Fish massage-t!! Érdekes:-) Nagyon hülye érzés, amikor a kishalak rácuppannak az ember lábára, és csipkedik:-) Tizenöt percet fizettem, de fényképezkedéssel, lábszárítgatással sem tartott a kalandom tíz percnél tovább:-) Lackó is kipróbálta, de az ő lábát nem nagyon szerették, biztos az enyém koszosabb volt:-)
  

Még egy utolsó délutáni ajándékvásárlás, aztán csomagok összepakolása, és este nyolckor indulás a reptérre. A gépünk elvileg éjfélkor indult volna, de miután beszállítottak minket, egy órát vártunk a felszállásra. Lackó persze aludt azonnal, ahogy beszálltunk, mivel a reptéren kirohangálta magát.
Hazafelé nem volt olyan szerencsénk, mint az odaúton, mert a négyes ülés középső két ülését kaptuk, a gépen nem volt saját képernyő, és Lackó is úgy döntött, hogy inkább az ölemben alszik, mint a lábunk előtt. Így aztán én semmit sem aludtam, és marhára vártam már, hogy legalább a reggelit hozzák már, hogy történjen valami, azon kívül, hogy a gyerek lábát próbálom kivenni a szomszéd fickó derekából, és próbálom megőrizni a nyugalmamat, ami egyre kevéssé sikerült. Ráadásul a lábunk előtt a szőnyeg átázott a konyhából szivárgó víztől, amikor szóltunk (még felszállás után rögtön), akkor hoztak négy darab pokrócot, és leterítették a vizes padlóra, mintha teljesen normális volna egy KLM Boing 747-esen, hogy ázik a padlózat. Ettől eltekintve, eseménytelen út volt, az amszterdami reptér kárpótolt egy kicsit a kellemetlen utazásért. Volt három óránk a budapesti gép indulásáig, a reptéren pedig szerencsére volt játszóház csúszdákkal, ahol a kölykök elhancúroztak, mi pedig kicsit nézelődtünk az üzletekben és megnéztük a reptéri Rijks mini-múzeumot, ami igazán nagy ötlet a hollandoktól. Az amszterdami reptéren egyébként házasságot is lehet kötni:-)

Itthon a Mama és Papa vártak minket Ferihegyen, és nagy örömben voltak, hogy Lackó széles mosollyal fogadta őket! Mi pedig széles mosollyal gondoltunk a húslevesre és rántott húsra!

2010. február 22., hétfő

Thaiföld, Bangkok, utolsó előtti nap


Elérkezett a nap, amikor vissza kellett indulni Bangkokba, ami már azt jelentette, hogy vészesen közeleg a nyaralás vége.
Koh Ngai-ról kb. speedboat-tal kb. 20 perc alatt értünk a szárazföldre (Pak Meng), ahonnan kisbusszal mentünk Krabiba, a reptérre (másfél óra). Innen indult a repülő Bangkokba, az egyórás utat Lackó újra átaludta. Ágiékkal a szállodában találkoztunk, ahol a szobánk a 49. emeleten volt, egész jó kilátással a városra:-) A szállodáról, illetve a személyzetről Ági ígért bejegyzést a Tripadvisor-on, és asszem, nem a pozitív tapasztalatok lesznek túlsúlyban. Összességében én már nem bántam, hogy a fürdőszobában nem volt béka, és a zacskókban nem zörgött gekkó éjszaka:-)
A szálloda a Pratunam piac mellett található, úgyhogy ahogy kiléptünk az ajtón, máris lehetett nézelődni, vásárolni, ráaadásul az egész város a kínai újév bűvöletében égett, mindenki vásárolt, ünnepelni készült, zsongott Bangkok:-) Így aztán még este sétáltunk egyet, nézelődtünk a közelben.
Itthon olvastam egy német oldalon, hogy Bangkokban több bevásárlóközpont is jó célpont gyerekekkel, mert az egyiknek vizipark, a másiknak óriási játszótér van az emeletén. A vizi dolgokból elegünk volt, inkább a 10000 m2-es játszóteret, Yoyo land-et szemeltem ki magunknak, és ha már arra járunk, akkor a bevásárlóközpont mellett lévő parkot, ami botanikus kert is egyben, és lehet csónakázni, sétálni, ez Bangkok legnagyobb közparkja.

 

Mindkét célpont kívül esik a túristaútvonalakon, elég messze is van Bangkok központjától. Yoyo Land-et így igazából csak annak ajánlanám, aki már mindent látott Bangkokban, és a gyerkőce legalább 3-4 éves, aki már élvezi a kisvasutazást, a dodzsemezést, a hajókázást, vagyis a vidámparkot. Yoyo Land tényleg nagy, tényleg minden van, de a mi gyerkőceink még csak a játszóházat élvezték, amiből viszont 4 darab is van, korosztályonként kialakítva. Belépő nincs, kuponokat kell vásárolni, és azokkal lehet a játékoknál fizetni, beleértve a játszóházat, a videójátékokat is.
 
Rohangáltak, játszottak egyet a gyerekek, és kifelé menet megláttam egy gyerekfodrászatot, és gyorsan bevittük Lackót!
Ez lett a nyaralás fénypontja:-))) Nagyon profi fodrászat volt, a fodrászülés egy kiasautó, és Lackó kapott az ölébe több zenélő-forgó-nyomogatható játékot, ami lekötötte a figyelmét, és a kezdeti (minimális) könnyek után szép frizurát engedett magának vágatni:-) Nagyon büszkék voltunk rá!:-)
 

A sikeres fodrászkodás után elindultunk a parkba, ami térkép szerint a pláza melleti utcában volt. Hát, nem egészen...Tényleg a melletti utcában, de vagy másfél kilométert gyalogoltunk a melegben, cipelve a kölyköket, mire a parkhoz értünk. 
Viszont ez végre abszolút off-the-beaten-track élmény volt, amit így is terveztem. Már kicsit elegem volt a tömegturizmusból, amiben Koh Ngai-on és talán a Khao Sok nemzeti parkon kívül egyébként részünk volt (persze, a gyerekek miatt nem nagyon mertünk ismeretlen tájakra merészkedni...majd legközelebb:-).
A park gyönyörű! Kár, hogy Budapesten még csak hasonló sincs...Hatalmas területű, nem is tudtuk bejárni, pedig megérte volna. A tavon nem kockáztattuk a csónakozást/biciklizést, mert Lackó, ha vizet lát, irányíthatatlanná válik:-) Sétáltunk egy jót, szomorkodtunk, hogy nem tudunk tovább maradni, aztán hazataxiztunk.
   






2010. február 17., szerda

Thaifold, Koh Ngai


Reggel 7.30kor indultunk Koh Phi Phi kikotojebe gyalogosan, a csomagjanikat a hotel emberei tolták egy kezikocsin, aminek a kozepen Lacko kurjongatott.
A kikotoben hihetetlen forgalom volt mar ebben a hajnali oraban is. Rengeteg ember jott-ment, csomagokat toltak, rakodtak, es minden rendben zajlott, pedig igazan fejetlennek tunt minden:-)
Beszallas elott meg a jegyet csekkoltatni kell a turista irodaban, ahol kapunk egy kis matricat, hogy mi Koh Ngai-ra utazunk, mert a hajo Koh Lipe-re megy, es igy regisztraljak az utasokat. A hajora feldobaljuk a csomagokat, aztan magunkat is, mert nincs rampa, amin atmennenk, hanem csak atlepunk a molorol a ringatozo hajora:-)
Problemamentes utazassal, kb. 3,5 ora mulva kikotunk Koh Ngai-on, ami egy gyonyoru , pici sziget. Helyi lakossag nincs is, csak a szallodak, ha jol szamoltam abbol is kb.10 db. A sziget keleti fele egy hosszu, szep, homokos part, itt vannak a hotelek is. Mi a Coco Cottage-ba foglaltunk szallast, es jol valsztottunk! Kisgyerekkel is idealis, de mindenkinek, aki pihenni szeretne, es nem hianyzik neki par napig a nyuzsges. Az egesz szigeten nyugalom van, annyira, hogy tapintani lehet. Nagyon jo erzes:-) Persze, emiatt is jottunk ide, direkt igy kerestem szigetet.  Ahogy megerkeztunk, ebedeltunk es aludtunk mindharman ket orat:-)
   

Lackot persze maris szetszedte a szemelyzet, egymas kezebe adogatjak:) Van tobb kisgyerek is a resortban, ugyhogy lesz homokozotars, mert Zsofiek nincsenek most velunk, ok Phuketre mentek. A nagy barátság Paulinával, egy német kislánnyal kötettet, akiket majd meglátogatunk otthon a nyáron:-)
A helyi gyerekekkel is megtörtént  az ismerkedés, egy fürdés erejéig mindenképp.-)
  
Négy napot töltöttünk a szigeten, nagyon jó volt, gyakorlatilag semmit sem csináltunk, csak pihentünk, ettünk és sétáltunk a parton, snoriztunk a partról elérhető koralloknál, és néztük, ahogy Lackó kimeregeti a homokozólapáttal a vizet a tengerből:-)
  

A szigeten nagyon sok kisgyerek volt, és beszélgetve a szüleikkel, kiderült, hogy természetesen hozzánk hasonlóan előzőleg már ők is voltak Thaiföldön a gyerkőc nélkül, és egyértelmű volt, hogy hozzák a gyerkőcöt is, amint lehet:-) Ez az "amint lehet" elég változó volt, mert volt 4 hónapos baba is, és tízéves kisgyerkőc is. De mindeki nagyon jól érezte magát.-)