2010. április 30., péntek

Óbudai-sziget

Hétvégén az Óbudai-szigeten voltunk. Apa biciklivel, mi a nagyszülőkkel autóval. Ez a sziget is jobb sorsra érdemes, de legalább nagy és zöld, lehet bicajozni, motorozni, babakocsizni, lovagolni, lovaskocsikázni, játszóterezni, piknikezni, focizni, tollasozni, kavicsot dobálni a Dunába, hajót nézni, kutyát sétáltatni, napozni és bármit, ami tetszik.
Mi ezekből a játszótérrel kezdtük, de nekem a játszóterektől (különösen a hétvégi játszóterektől) fél pillanat alatt lesz kétszáz a vérnyomásom, így innen gyorsan továbbálltunk, csak megvártuk, amíg Lackó lecsúszik párszor a csúszdán és homokozik néhány percet. Szerencsére érezhette, hogy ennél jobb szórakozás is lesz még, mert szó nélkül hagyta el a terepet. Nagyon rendes gyerek, kíméli az anyja idegeit:-)
 
Aztán elsétáltunk, elfociztunk a sörkert felé, útközben láttunk kutyaiskolát és gyűjtöttünk rengeteg botot, ami nagyon fontos újabban.
A sörkertnél Lackó megtalálta a nap értelmét: a trambulint! Végeláthatatlan ugrálás következett az alkalmi ismerős 2,5 évessel, és innen már nehezebben indultunk el, mint a játszótérről. 
  
De amikor lementünk a Dunapartra, minden megbocsájtatott a szívtelen anyának (nekem), és boldogan, extra összpontosítással dobálta a kavicsokat a vízbe, miután lemászott a köveken és integetett a hajóknak és álló uszályoknak.
  

2010. április 18., vasárnap

Budai Sas-hegy

Szintén régen kinézett célpont volt a mai kirándulásunk helyszíne. A város közepén, a Duna-Ipoly Nemzeti Parkhoz tartozó természetvédelmi terület, a Sas-hegy.
Nagyon pici, és nagyon szép és gyönyörű a kilátás! És olyan jó, hogy szépen rendbehozták a fogadóépületet és a kilátót, és kialakították a tanösvényt.
  
A tanösvény 850 méter hosszú, és csak vezetővel látogatható (hétvégén óránként indul a vezetés), azért, hogy a védett növényeket ne tapossák le a kedves vendégek. Merthogy ezen a területen rengeteg védett növény él, köztük olyan, ami a világon csak itt fordul elő, és a nemzeti park nagyon igyekszik, hogy ennek a kis szigetnek az eredeti élővilágát visszaállítsa. A hegyen él pl. két orchidea fajta is, de sajnos ők még mostanában bújtak elő, és ráadásul nem a tanösvény mellett találhatóak, hanem a terület elkerített részén, amit most próbálnak helyreállítani. A szakember azt mondta, hogy sikeresnek tűnik a gondoskodás, mert az orchidea populáció megtriplázódott. 
A vezetőnk (Tóth Bálint) nagyon sokmindent elmondott a területről, és sok érdekes történetet is mesélt a növényekkel kapcsolatban. Ami legjobban megragadt, a csikófark nevű cserje, ami egy kétlaki növény, vagyis van fiú és lány belőle, és itt a Sas-hegyen csak a fiúk élnek. A lányok pedig a Gellért hegyen! És mégis  létrejön a beporzás, a két hegy közötti légáramlatnak vagy "légifolyosónak" köszönhetően! Nagyon izgi szerelmi történet ez:-)
A vezetés alatt elhangzott növények nevének persze a felét sem tudtam megjegyezni, így aztán most meg sem próbálom leírni, ajánlom inkább az informatív honlapot és a személyes látogatást.
Néhány fényképet azért csatolok, és ahol a nevek is eszembe jutnak, azért odaírom őket:-)
 nőszirom, van sárga színben is.
csikófark, a fiúk.sóskaborbolya, ehető a levele és sóska ízű. Megkóstoltam, szerintem sokkal savanyúbb, mint a sóska:-)
Az óvodásoknak és kisiskolásoknak szerveznek külön túrákat (Kökörcsin és Cincér túrák), a leírás szerint érdekes lehet!!
Hajrá, Sas-hegy!


2010. április 15., csütörtök

Rádiházai tehenek

Hétvégén a Zalai dombok között kirándultunk, regényes nevű falvak között, mint pl. Gutorfölde, Náprádfa, Zebecke, Pördefölde, Csömödér. És mint a mesében Mehemed, mi is úgy álltunk meg Rádiházánál a főút mellett, mint aki sosem látott még tehenet! Legalábbis ennyit és ilyen festői környezetben Magyarországon talán itt látni egyedül! Beleszerettünk a tehenekbe és a bocikba! Összesen hatvanhárom tehén bóklászik a dombokon, és köztük ugrándoznak, szopiznak, játszanak a "gyerekek", miközben az út túloldaláról három "marha" tartja őket szemmel:-)

  

Rádiházán egyébként nem a tehenek a fő attrakció, hanem a Kabala Ménes, a gyönyörű lovakkal. Most éppen nem voltak kint a legelőn, de bent az istállóban megnézhettük őket, sőt a most született kiscsikókat is megcsodáltuk a bokszokban (engedéllyel lehet bemenni a lovakhoz, de nagyon kedves a személyzet, és az engedély gyakorlatilag szóbeli engedélyt jelent:-). Szerveznek lovastáborokat, versenyeket is, van hotel és turistaszálló is a faluban (ami, ha jól számoltuk, kb. 6 házból áll).
Az istálló körül több mezőgazdasági munkagép van, amiknek a nevét sem tudom, de Lackó folyamatosan rikoltozott értük:-)

Itt láthatóak a lovak és tehenek:

Nagyobb térképre váltás

2010. április 3., szombat

Biciklivel a Városligetbe

Kaptam egy új bicajt, jó idő is volt, felkerekedtünk a XVI. kerületből a Városligetbe. Ez a táv 9 és 10 km között van valahol, ami nem egy távolság, ha az ember nem Budapest székesfővárosban próbál meg gyerekkel a háta mögött bicajozni. Gyerek nélkül bicajoztam már a városban, és nem is tűnt fel, hányszor meg kell állni és leszállni, mekkora padkák vannak és mennyire nincs rendes (nem csak annak nevezett) bicikliút, és mennyire nem figyelnek az emberek egymásra. Persze lehet, kicsit túlreagálom, mert ez volt az első hosszabb utam Lackóval, a kerületen kívül. De akkor is...

  

Mielőtt elindultunk, bickliút térképet kerestem a neten, és közben olvastam ezt a cikket, de  nem akartam elhinni, de így utólag egyet kell értsek vele.
A bicikliutakat gyerekkel bicajozva szerintünk el kell felejteni, ha az ember nyugodt kerekezésre vágyik. Nekünk sokkal jobban bejött, hogy inkább a házak között, kis utcákban bicajozunk, nem pedig a kijelölt úton. Persze ehhez az kell, hogy az eltervezett útvonal a kertvároson keresztül haladjon és hétvége legyen, amikor nincs forgalom.
A XVI. kerületben a Budapesti úton elmentünk a vasútig, onnan (már Zuglóban) a patakig, ahol az útvonalunk egyetlen felhőtlenül élvezhető része következett, a bicikliút a patak partján. Aztán a Szugló utcán végig a Mexikói útig, a Thökölyn keresztül át a Hungárián és a Hermina úton egyenesen a Városligetbe érkeztünk. A Ligetben Lackó rohangált, focizott és játszóterezett, aztán elindultunk hazafelé, de módosított útvonalon. A Városligetből az Ajtósi Dürer aluljárón kereszteztük a Hungária körutat, és a Korong, majd a Gyarmat utcán értük el újra a patakpartot, ahonnan már az ismerős úton érkeztünk haza a XVI. kerületbe.
 
Lackó közben elaludt, a HAMAX SIESTA ülés jól vizsgázott, ha nem érünk haza, még talán most is alszik a dönthető bicajosülésben:-)

Bicikliutakat itt lehet keresni.
A mi útvonalunk ez volt (a Rákospatak melletti bicikliutat nem jelzi, helyette a Gvadányi-Szugló útvonalat mutatja):
Nagyobb térképre váltás