2010. május 29., szombat

Gödi Dunapart

Sült hekket ebédeltünk a gödi Dunaparton, a Duna csárdában, ahol van a sült  hal mellé nagy játszótér, fagyizó, bicikliút,  séta és motorozás a gáton, szép dolgok vásárlása a Monafaktúra boltjában (pl. kürtőskalács sütő forma), és vízparti-nyaralás hangulat és egy pici rossz-érzés, merthogy mennyivel szebb is lehetne itt minden...

   


Nagyobb térképre váltás

2010. május 27., csütörtök

Bicajjal a Fertő-tónál 2.

Vasárnapra csillapodott a szél, és az esőfelhők is eltűntek, reggeli után indultunk is a következő túránkra. Ehhez kis változtatást iktattunk be a felszerelésünkön, merthogy Lackónak béreltünk egy utánfutót, amiben már nem lesz probléma, ha fúj a szél. Jó választás lett, ki sem akart szállni belőle, jókat aludt, evett, olvasott, nézelődött benne.
  

A tavat megkerülő B10-es bicikliúton indultunk el, cél Pamhagen (kb.34 km), ahonnan vonattal jövünk majd vissza. 

Indulás után Lackó nem sokkal el is aludt, így aztán nem tudta évezni a Podersdorf előtti lovakat, kiskecskéket, kacsákat, mangalica disznókat és a tényleg szép tájat.
Lemaradtunk a kilátóról is, mert ha megálltunk volna, Lackó biztosan felébred. Így aztán csak lefényképeztem (ennek ellenére ez a kép nem az enyém, mert nem sikerült jól a kép). 



Podersdorf közvetlenül a vízparton fekszik, igazi vízparti település, és tényleg bicikli-autópálya visz át a falun. Úgy tűnt egyébként, hogy ez lehet az egyik legnépszerűbb szakasz a tókerülő bicikliúton, mert nagyon sokan voltak.
Podersdorfban megálltunk a mólónál, és néztük a rengeteg szörföst és kite-szörföst, mert hát a szél erőssége sajnos nekik kedvezett, nem pedig a bicajosoknak. 
 
Továbbtekertünk, amíg Lackó felébredt, és beültünk egy biciklispihenő-heuriger-be, ahol ettünk finom szalonnáskenyeret, és megnézegettük Lackóval a tyúkokat, kakasokat, aztán indultunk tovább Illmitz felé.

 
Illmitz-ig nagyon szép táj mellett bicajoztunk, aztán ahogy beértünk a faluba, az első utunkba kerülő kis fogadóban megálltunk ebédelni. Valahogy Ausztriában nem sikerül rosszul választani éttermet, még gyerekszempontból sem (lásd a képeket).

  
Ebéd után a B10 varianten útvonalon tekertünk Pamhagenig, ez nem szép útvonal, végig a főút mellett halad. A vonatra kellett várnunk egy órát, és  nem csak mi vártunk, hanem nagyon sokan, úgyhogy éppencsak felfértünk a bicajokkal, de azért sikerült:-)
 

Másnap még elmentünk Eisenstadt-ba a kastélyhoz, sétáltunk egyet a parkban, és aztán elindultunk hazafelé, azzal a gondolattal, hogy még visszajövünk  és lebiciklizzük a tó körüli kimaradt kilométereket.

Bicajjal a Fertő-tónál 1.

A pünkösdi hétvégét Ausztriában,  a Fertő-tónál, Neusiedl am See-ben töltöttük. Szombat délelőtt érkeztünk, lepakoltunk a panzióban, és már indultunk is bicajozni.
A közeli vasútállomáshoz tekertünk (úgy választottam a szállást, hogy közel legyen), és felszálltunk bicajostól a vonatra, elmentünk Schützenig, leszálltunk, és tekerni kezdtünk Oggau felé egy mezőgazdasági úton. Itt szembesültem vele, hogy orkánerejű szembeszél van, nagy fekete felhők gyülekeznek, és Lackó nem szereti, ha az arcába fúj a szél. Azért még az eső előtt sikerült kb. 10 km-t bicajozni, nagyon szép helyen, kis dombokon, szőlőtőkék között.
  

Oggautól már a B10-es bicikliúton tekertünk tovább, egészen egy jópofa kerékpárospihenőig, ahová az eső elől menekültünk, ahol Lackó is nagyon jól érezte magát, mert volt egy jólfelszerelt játszósarok.

Az eső elálltával az első vasútállomásig tekertünk (Donnerskirchen), ahol én Lackóval megvártam a vonatot, Zoli pedig úgy döntött, hogy hazateker (a Hős).
Vacsoráztunk a városka egyik fagyizó-pizzériájában (legalább három pincér magyar:-), aztán még Lackó játszóterezett a panzióban, és utána lefeküdtünk aludni.

Tipp: a panziónkban a szállás árában benne volt a névre szóló Neusiedler Card, amivel az ott-tartózkodás ideje alatt ingyen lehet utazni a vonaton, buszon, és ingyenes a belépő a tó körüli fürdőkbe, múzeumokba (el kell menni kiváltani, nem a panziós adja oda).



2010. május 15., szombat

Gyömrői Tófürdő

Dacolva az elemekkel, elautóztunk Gyömrőre, hogy körbesétáljuk a tavat. Évekkel ezelőtt a barátnőm esküvőjén jártam itt, aztán el is feledkeztem erről a szép helyről, amíg nemrég egy másik barátnőm meg nem említette. Így aztán egyik délelőtt felkerekedtünk gyerekestől, kismotorostól.
A tó nem túl nagy, de nagyon szép, rendezett környezetben bújik meg. Nyáron persze strandolni is, most csak a tavat körbesétálni (kövezett úton), motorozni, a játszótéren csúzdázni, homokozni lehetett. Amíg nem eredt el az eső...
De addig mi szép lassan megkerültük a tavat, és megbeszéltük, hogy nyáron is eljövünk, kipróbálni a strandot is.
A tó partján van egy étterem is, nyáron pedig üzemelnek a büfék, és egy koktélbár, ami szinte a tó közepén van.
A tavat megkerülni Lackóval gyalogosan, kb.45 perc, de ebben már benne van a csigagyűjtés, vizezés, rámpázás, többi gyereknek való örömködés.

  



Hazafelé pedig beugrottunk szétnézni az ecseri várba, ami igazából egy játszóház és gyerekkocsma:-) A kerti kisjátszóteret ingyen lehet használni, de van az udvaron legalább hat trambulin, és egy gyerekquad pálya, ami Lackó fantáziáját is azonnal megmozgatta, de ő még kicsi hozzá. Azt mondom, kicsit lehetne rendezettebb az udvar, de valószínűleg ez a gyerekeket nem zavarja, csak engem. Bent a várban egy kicsit sötét van (bár a várakban ez már csak így szokás), de rengeteg játék lehetőség, szintén a kicsit nagyobbaknak, a honlapjukon minden részletesen megtalálható. Nem szokványos helyszín egy szülinapi partyhoz!
 

2010. május 12., szerda

Szilas-patak

Lassan 3 éve lakunk a XVI. kerületben, és mindig van valami apropó, ami miatt megállapítjuk, hogy milyen jó helyen lakunk. Most éppen a Szilas-patak.
Bicajozunk, mert Lackó is és mi is nagyon élvezzük, és a Szilas-patak tényleg jó választás volt. Nem sokat, csak 10 km-t bicajoztunk, Lackó kb. ennyit bír komolyabb nyafogás nélkül egy helyben ülni. A lenti térképen látszik az útvonal, ahol tekertünk (természetesen végig a patakparton mentünk, csak a Google ezt nem érti:-). A patakpart nagyon kellemes, olyan, mintha nem is a fővárosban lettünk volna, madárcsicsergés, rengeteg zöld, teljesen folyóparti hangulat. 
Persze kiépített bicikliút nincsen, a főúton nem lehet biciklibarát módon átmenni, de legalább lehet bicajozni. Pedig annyira adja magát ez a hely, hogy itt bicikliút  legyen pihenőkkel, játszóterekkel, sütögető helyekkel.....

Legközelebbi cél, hogy eltekerünk a Naplás-tó-ig a patakparton. Reméljük, lehetséges. Majd kiderül.
   


Nagyobb térképre váltás

2010. május 3., hétfő

Nagybörzsöny-Hűvös pincék, forró kemencék

Mivel a tavalyi lepényevésről lemaradtunk, és akkor az eső is esett, nagyon örültünk a szombati időjárásnak, mert így már semmi nem állhatott a túra+kisvasút+lepény trió útjába.
Nagybörzsöny nagyon szép kis falu: felülcsapós vízimalom, templomok, helyes házak, nagyon sok túra kiindulópontja, nem beszélve a Nagyirtáspusztára közlekedő erdei kisvasútról és az  évente tartandó Hűvös pincék, forró kemencék  rendezvényről. A forró kemencékben börzsönyi lepények sülnek (és nemcsak évente egyszer, hanem minden hétvégén, itt a sütési rend), és sajtos-sonkás tarisznyák, és kakaós-csigák és kapros-túrós lepények, csupa finomság. A képen "felül" a kemencében sült börzsönyi lepény, "alul" a sonkás-sajtos tarisznya. Isteni volt mindkettő:-)
Mielőtt ezeket a finomságokat elfogyasztottuk volna, azért egy kis sportteljesítményt is véghezvittünk. A kisvasút végállomásához mentünk fel, Nagyirtáspusztára. Igazából inkább Lackónak volt teljesítmény, mert először túrázott a saját lábán, nem pedig a hordozóban. És meglepően jól bírta, felmászott az emelkedőn, kurjongatott, mászkált a traktornyomokban és megmetszett pár bokrot, ahogy a Nagypapájától látta.

  

 

Kicsit elszámoltuk az időt, és az út végén már szinte rohantunk az erdőben, hogy elérjük a vonatot. Szerencsére Lackó ekkor már aludt, így pár perccel az indulás előtt odaértünk, és lefelé már a kisvasúton rázattuk magunkat. 
  

Túra útvonala: Nagybörzsönyből Nagyirtáspusztára, a sárga+ jelzésen. Az erdő elején egy majdnem függőleges, pár méteres szakasz után kellemes emelkedő következik. Igazából nincs nagy szintkülönbség, kellemes séta, szép kilátással a táv közepe táján, kevés túrázóval (a sárga- jelzés népszerűbb), de igazából nem olyan szép útvonal.


Térkép: www.turistautak.hu
Táv: kb. 5,5 km
Szint: kb. 300 m