2010. július 27., kedd

Edelrautehütte, Hohentauern, Steiermark, Ausztria

A hétvégét meghosszabbítottuk egy nappal, és pénteken elutaztunk ismerős családokkal Ausztriába, túrázni.
A cél Steiermark, Hohentauern falucska (Budapesttől 4-5 óra autóút), ott is  az 1725 méteren fekvő Edelraute Hütte. A hüttét a kb. 10 percre lévő parkolóból lehet megközelíteni, szintkülönbség alig, nagy hátizsákkal és gyerekkel is minden gond nélkül teljesíthető.
A hütte természetesen gyönyörű helyen van, hegyek között, tavak között, legelésző tehenekkel a hegyoldalban. A hütte gyerekbarát (az Alpenverein honlapján lehet keresgetni a családbarát hütték között), van játszótér az udvaron, és sok játék bent a hüttében. A konyha nagyon jó, a szállás is tiszta, rendezett. A rossz idő előnye, hogy végigpróbálhattuk a finomságokat az éttábláról:-) Természetesen nagy kedvenc az áfonyás császármorzsa és a Fritattensuppe volt (palacsintatésztás húsleves, Lackó nagy kedvence), de a szarvaskrémleves zsemlegombóccal is egy élmény volt!
  

Van két-,három-, négyágyas szoba és vannak 10-20 ágyas lágerek, amik szintén kifogástalanok és nagyon hangulatosak, a gyerekek kifejezetten élvezik az egyrakáson való hálózsákos alvást:-) (Itt egy kép a hütte honlapjáról):
A hüttétől három gyerekbarát túra is indul, két csúcstúra és egy tókerülő túra. Nekünk az esőben a tavat (Grösser Scheiblsee) sikerült félig megkerülni, teljes esőfelszerelésben. Lackót egyáltalán nem zavarta az eső, végig gyalogolt, botozott az apja túrabotjával, aztán dobálta a köveket a tóba.
Jó időben ez a túra max. egy óra lehet, minimális szintkülönbséggel, és gyönyörű környezetben.
  

Az egyik csúcstúra 1982 méterre visz, a Hauseck kereszthez, oda-vissza kb. 2 óra.
A másik csúcstúra a Gefrorener See-hez, szintén teljesíthető gyerekkel, de inkább nagyobbakkal, mi a hátihordozóval igen nehezen közlekedtünk a keskeny, sziklás, csúszós, gyökeres ösvényen. Ez hosszabb túra, kb. 4 óra.

Jó időjárási viszonyok között nagyon jó kis hely!!! A rossz időjárást pedig feledteti a jó konyha:-)




2010. július 22., csütörtök

Budakeszi Vadaspark

Délelőtt átverekedtük magunkat a városon, hogy meglátogassuk a Budakeszi Vadasparkot. Lackónak  mondtam, hogy majd lesz ott tehén is - valahogy nem esett le, hogy ez vadaspark.....Szerencsére beérte a többi állattal is.
A park babakocsival járható, de csak nagykerekűvel, amit egyébként lehet térítésmentesen kölcsönözni a bejáratnál. Zoocsemege kapható, ellenben ha mi is szeretnénk enni, akkor vigyünk magunkkal elemózsiát, mert a büfében a jégkrém-chips-csoki a kínálat. De a parkon kívül, a közelben két étterem is található az éhes vadaspark-látogatónak.
A parkoló a Vadaspark bejáratánál van, ne ijedjünk meg, az erdőben egy hosszú, keskeny aszfaltúton lehet megközelíteni, én már majdnem visszafordultam, mert azt hittem eltévedtem, amikor végre megláttuk a parkoló táblát. A parkolóhoz vezető út mellett van egy szép, nagy játszótér, de visszafelé már nem volt igény a kipróbálására.
A parkban az állatsimogatóhoz mentünk először, mert ők déli pihenőt tartanak, és ez ígérkezett a legizgalmasabb programnak. Az állatsimogatóban az őzek nem hagyták magukat megsimogatni, ellenben az állatsimogatón kívül kikötött kecskék viszont igen, sőt szívesen fogadták, hogy Lackó és Zita segít nekik letépkedni a leveleket, és megetetik őket.
 

A gyerekeknél nagy sikere volt még a muflonnak, és a bivalyoknak is. A medvék lusták voltak, a nagy melegben nem nagyon mozogtak, ahogy a többi állat sem, de ez teljesen érthető. A parkolónál egy külön helyen lehet tanyasi állatokat nézegetni, nyulakat, tyúkokat, szamarakat, lovat, malacot - tehén nem volt.

A gyerekek viszont jól elfáradtak, végigsétálták (na, jó, néha babakocsizták) a parkot, és jót aludtak hazafelé az autóban.


2010. július 17., szombat

Szigetszentmiklós, strand és tanösvény

Tököli barátnőmékkel a kánikulában kipróbáltuk a szigetszentmiklósi Oázis Wellness Park élménystrandját. Ez egy viszonylag (a nagy strandokhoz képest ) kis alapterületű strand, de van sok csúszda, több pici gyerekmedence, egy sodródós medence (ez volt Lackó kedvence), ugrálós medence és komolyabb sportolóknak úszó medence is.
 
Szerencsére sok a fa  is a strand területén, még ha rengetegen is voltak, volt árnyékban hely a gyerekekkel. 
Strandolás után, ha már erre jártunk, megnéztük a szigetszentmiklósi (Ráckevei-Duna)  úszólápot és nádasok élővilágát bemutató tanösvényt. Illetve, csak én néztem meg, mert mire odaértünk Lackó elaludt. A tanösvény nem hosszú, kb. 20-30 perc alatt bejárható, fűzfákkal, nádassal, kis mocsárral, horgászokkal a parton, kacsákkal a vízben. Az ösvény nagyon hangulatos, maga a Duna is gyönyörű, a kisebb-nagyobb házak a vízparton a stégekkel, a kenusokkal a vízen, a nyugodt, csendes víz, nagyon szép. 
A tanösvényen elég magas fa hidakat alakítottak ki, amire több lépcső vezet fe és le, így babakocsival nem járható, hacsak nem az elmaradt kondiórát szeretné valaki bepótolni. Hordozóval viszont tökéletes, és ha nem volt elég a gyerkőcöknek a mozgás, a tanösvény végén játszóterezni is lehet.
  

2010. július 13., kedd

Pünkösdfürdői strand, Békásmegyer

A kánikula megtört engem is, és a nem-természetesvizű strandfürdők iránt érzett ellenszenvemet félretéve beadtam a derekam, elmentünk Lackóval és a húgommal strandolni. A Pünkösdfürdői strandra esett a választásunk, nincs is messze tőlünk, és azt olvastam, hogy a többi budapesti strandhoz képest a tömeg is kezelhető és  gyerekmedence is van.
Így is volt, a Római part végén, fás, árnyékos környezetben található a strand, fél 11-kor érkeztünk, még nem volt tömeg. Van egy úszómedence, egy gyerekmedence és egy harmadik, amiben időközönként folyószerűvé válik a víz sodrása, és nagyon mulatságos, ahogy vitetjük magunkat a vízzel:-)
A gyerekmedencében van szökőkút és két csúszda, ami teljesen kielégítette a kétéves Lackó igényeit egy ideig, aztán a mélyebb vízű sodródós medencéből alig lehetett kihozni:-)
Kétórás pancsolás után és a déli kánikula elől eljöttünk, de még ekkor sem voltak túl sokan. 
Hazafelé megálltunk a kedvenc sülthalasunknál a Római-parton és megebédeltünk. A sok jó sült hekkes közül azért ez a kedvenc, mert a motorcsónak-kölcsönző mellett van, és Lackó szereti a hajókat nézegetni, ahogy vízre teszik, meg beindítják, meg egyáltalán, mindig történik valami érdekes a vízen. A másik ok pedig, hogy apró kavics van leterítve az asztalok között, amivel jót lehet játszani vödrökkel, lapáttal és markolóval:-)

  

2010. július 7., szerda

Öreg-tó, Tata

Győrből hazafelé meglátogattuk a tatai Öreg-tavat. Kicsit kellemesebb idő volt, mint az előző nap, úgyhogy vízzel és szúnyogriasztóval felszerelve megkerültük a tavat.
Lackónak vittük a babakocsit, amiben ő egy kis játszóterezés, szaladgálás és kacsa-etetés után végigaludta a sétát.
A tó körül nagy az élet, futnak, bicikliznek, sétálnak, kutyát sétáltatnak, strandolnak, esznek-isznak, láthatóan jól érzik magukat az emberek. 
A tavat megkerülni kellemes séta, 7,4 km, a szintkülönbség nem is érzékelhető, és majdnem végig fák között, árnyékos helyen vezet az út. A tavon lehet csónakázni is, vizibiciklizni, sétahajózni, lehet a tó partján biciklit kölcsönözni, és finomakat enni a part menti éttermekben.  Ha valaki sokallja gyalog a 7,4 km-t, akkor felülhet kisvasútra is, és lábat pihentetve utazhat a tó körül.
A tó partján áll a Tatai vár, és az Esterházy-kastély, amiket most csak kívülről néztünk meg, mert indulnunk kellett haza. De kívülről is gyönyörű mind a két épület, és így maradt még okunk a visszatérésre.

  


Bálint Gyurika III. 236.jpg 00570032.JPG
Képek: www.tata.hu

2010. július 6., kedd

III.Győrkőcfesztivál, Győr

Szombaton elautóztunk Győrbe, a III. Győrkőcfesztiválra. A fesztiválról már tavaly olvastam, és nagyon megtetszett, akkor nem sikerült eljutni, így aztán idén nem hagytuk ki.
Lackót az odaúton teljes izgalomban tartotta, hogy karszalagot kap majd a regisztrációnál. 11 óra körül érkeztünk Győrbe, megszereztük a karszalagot egy mosolygós fényképért cserébe (Lackó boldogan mutogatta még órák múlva is a karját), és én már ekkor úgy láttam, hogy több gyerek nem is fér el a városban:-) De délutánra még többen lettek:-) Kíváncsian várom, hogy mi lesz a hivatalos végeredmény a látogatók számát tekintve.
Rengeteg színvonalas programból lehetett választani, több helyszínen, a gyerekekről szól ilyenkor minden a belvárosban. A programok nagy része a Rába parton és a Radó szigeten zajlik,  könnyen körbejárhatóak a helyszínek. Minden korosztály talál magának érdekességet, akár ügyességi játékot, akár kreatív foglalkozást, akár gyerekelőadást. A pécsi bábosok Hófehérkéje nagyon ötletes volt, de sajnos nem tudtuk végignézni, mert 40 fok volt, és az árnyékolásról elfeledkeztek a szervezők.
Lackónak leginkább a Vaskakas Bábszínház díszletei tetszettek és a pontonhíd a Rábán, amin a sok szalag és szélforgó jelezte, hogy ez a mostani hétvégére lett összeállítva. 
A győri belváros fesztivál nélkül is kellemes, a Széchenyi téren a szökőkutakban több tíz gyerek fürdött-pancsolt-ázott folyamatosan a kánikulában:-)
Persze, mint minden jól szervezett, színvonalas, ötletes fesztiválnak az előnye egyben a hátránya is, ugyanis rengetegen voltak. De érthető volt:-) Nekünk is tetszett Győrben lenni gyerekkel:-)