Mivel lógott az eső lába, inkább városnézős programot kerestünk, a hegyeket hanyagoltuk. Salzburgban mindketten sokszor voltunk már, így a kötelező vár és belvárosi séta elmaradt. Helyette a centrumtól nem messze lévő, és nem kevésbé szép Helbrunni kastélyt látogattuk meg, annak is a parkját és a parkban található vizi játékrendszert.
A vizijátékok vezetéssel tekinthetők meg, negyedóránként indulnak a csoportok. Nem volt szerencsénk az időjárással, ahogy elindult a csoportunk, gyakorlatilag rögtön elkezdett esni az eső. Így azért nem volt olyan élvezetes, mint eső nélkül, főleg, hogy az egésznek a lényege, hogy váratlannál váratlanabb helyeken lesz az ember lespriccelve valami láthatatlan helyről érkező vízsugárral.
Kis infó a kastélyról és a vizijátékokról innen: „A kastélyt 1613-16 között építtette Markus Sittikus von Hohenems, Salzburg mindenható hercegérseke. A park, a kastély, a vízépítészeti és -technikai létesítmények, berendezések csaknem négyszáz esztendő óta eredeti formájukban maradtak meg és működnek. Évi 270 ezer látogatójával Salzburg tartomány harmadik legkeresettebb idegenforgalmi mágnese.”
Ahogy vége lett a vezetésnek, elállt az eső, ezt mondanom sem kell. Beültünk az autóba és elautóztunk a salzburgi repülőtérre.
Zoli már itthon kinézte a legjobb spotter helyet (Lilienthal Strasse 122.), de előtte még megnéztük a 7-es hangárt, ami egy gyönyörű, modern üvegépítmény, ahol a Flying Bulls (Besenyei Péter csapata) repülőgépei és autók vannak kiállítva, illetve a nem mindennapi hangár helyet ad művészeti kiállításoknak, egy étteremnek (az internet szerint igen jó konyhával) és különféle rendezvényeknek. A hangár látogatása ingyenes.
Persze Lackó is nagyon élvezte a kiállítást, nem csak mi. Aztán elmentünk a kiszemelt spotter helyre, ahová csak Zoli jutott el, mert Lackó leragadt egy játszótérnél. Ez nem volt messze a tutti helytől, úgyhogy mi is jól láttuk a le és felszálló gépeket.
