2010. szeptember 28., kedd

Pilis, Dömörkapu

Ez a túra a példa arra, hogy teljes tűzoltó menetfelszerelésben is lehet kirándulni:-) 
Az út babakocsival is járható, mert a patakvölgyben kanyargó turistaút mellett visz az aszfaltozott erdészeti út. Hétvégén az út le van zárva, csak bicajosok és kirándulók közlekednek (nem sokan), hétközben nyitva van, akkor azért pár terepjáróra számítani kell a bicajosok mellett, de még így is remekül lehet motorozni, bicajozni, futóbicajozni.
Ha a turistautat választjuk, nem az aszfaltos utat, akkor keresztezzük több helyen a Bükkös patakot, lehet köveken ugrálni, van kis vízesés, vannak szép fahidak. Szerintem vállalkozó kedvű 3+ évessel simán járható.


Virágzik az őszi kikerics, sok a csipkebogyó, és vannak bogarak is az úton.

  

Útvonal: Dömörkapu-Sikárosi-rét-Dömörkapu
Szentendrén a Lajos forrás táblát, majd ahogy kiértünk a városból (jobboldalt Lőtér), a Dömörkapu táblát kell követni. Az erdészeti út elején van egy parkoló, ott le lehet tenni az autót.
Innen vagy az erdészeti úton, vagy a patakvölgyben a Z+, K+, K- jelzés mentén a Sikárosi-rétig és onnan ugyanezen az útvonalon vissza.
Közben van piknikezési lehetőség, tűzrakó hellyel, nagy terekkel akár focizni, tollasozni is. Hétközben senki, hétvégén sokan voltak. A réten keresztül a Sikárosi erdészházhoz vezet az út, odáig nem mentünk, sajnos nem tudom, hogy esetleg vendéglátóhelyként is üzemel-e, vagy csak Kék túra bélyegzőhely.
Az út kb. 2,5-3 km a rétig. Időben ez változó, gyerekfüggő:-)












2010. szeptember 27., hétfő

Ausztria, Salzkammergut - Krippenstein, Dachstein Welterbe

Obertraun felett magasodik a Krippenstein, ahová két menetben, felvonóval is felmehetünk. A felvonó első állomásánál található két barlang, a Rieseneishöhle (óriás jégbarlang) és a  Mammuthöhle. Mi csak a jégbarlangot látogattuk meg, mert elvileg ugyan bármilyen korú gyerekkel látogathatóak a barlangok, de úgy gondoltuk, hogy a kétéves gyerek nem fogja kibírni az 50 perces vezetett utat a föld alatt. 
Így aztán Zolival egymást követve látogattuk meg a gyönyörű barlangot, a csodaszép jégképződményeket, nulla fokban. Csak vezetővel látogatható a barlang, negyedóránként indulnak a csoportok, a felvonóból kiszállva kell a jegyet érvényesíteni. A barlanghoz egy tüdőt próbáló szerpentines emelkedőn kell felmenni, jó kondival 10 perc, kevésbé jóval akár 20 perc, gyerekekkel is legalább ennyi. Ezt figyelembe kell venni, amikor kiválasztjuk az időpontot a jegy érvényesítésénél.
A barlang meseszép, megéri a téli hőmérsékletet kibírni. Fénykép nem készült, mert felfelé menet nem kaptam levegőt Lackót cipelve, bent a barlangban pedig nem lehet jó képet készíteni. Így itt lehet nézelődni.

A barlangoktól a felvonó második etapja vezet a nagy attrakciókhoz, a két kilátóhoz, a Welterbe Spirale-hoz és a 5Finger-hez. 

Mivel ezek az attrakciók megfelelően vannak hirdetve, rengeteg az ember, hömpölyögnek a két kilátóhoz, nekünk ez már sok volt, ráadásul mielőtt megcsodáltuk volna a panorámát, Ausztria biztosan egyik legrosszabb hüttéjében ebédeltünk, nagyon rossz mirelit-menza-kajával. Maga a ház szép, a teraszról fergeteges a kilátás a Dachstein gleccserre, de minősíthetetlen a konyha (a hegyi hütték saját készítésű finomságaihoz viszonyítva). 
A Welterbe-Spirale-ról remek fotókat lehet készíteni, ha nem lökdösik az embert. Viszont körülötte jópofa relax-mező van, ahol jókat lehet pihenni, sütkérezni a napon.
Innen lehet továbbsétálni a 5Finger-hez, ami a szakadék fölé benyúló kilátó, valószínűleg szintén remek kilátással a környező hegyekre, Hallstatt-ra. Mi idáig nem jutottunk, mert Lackó felébredt a kölcsön-babakocsiban töltött alvásából, nyűgös lett, ezt és a rengeteg embert már nem toleráltam, így szépen visszafelvonóztunk az autóhoz. Ha valaki járt a kilátóban írja meg, milyen élmény a szakadék felett állni:-)
Nekünk legkevésbé ez a kirándulás tetszett, mert nagyon sok a turista, és igazából a táj is szebb, barátságosabb, változatosabb volt az előző kirándulásaink alkalmával.


 

2010. szeptember 15., szerda

Ausztria, Salzkammergut - Gosau

Obertraunból autóztunk Gosau-ba, Salzkammergut egyik legnépszerűbb sí-és túraközpontjához. A falu egy gyönyörű völgyben fekszik, rögtön beleszerettem. A felvonó a falut elhagyva, a Gosausee-nél található, nekünk reggel 10 óra körül már csak az alsó parkolóban (ingyenes) jutott hely, innen 10 perc gyalog a felvonó.

A felvonó a tó partján van, gyönyörű a táj, háttérben a Dachstein-nal.  Itt is rengeteg a túrázó, de ahogy felérkezünk a felvonóval a hegyre, ott eltűnnek az emberek, óriási területen lehet különféle útvonalakból választani, vagy a sok hütte egyikében pihenni, a hegyen eloszlik a tömeg. Lehet babakocsit kölcsönözni, illetve elvinni a felvonótól, mert itt is ingyenes.


A felvonótól kilépve megvártuk, míg Lackó felsöpri a teraszt, aztán elindultunk az újabb babakocsis túránkra. Egy kellemes, könnyű túrát választottunk, amit aztán sikerült megnehezíteni, mert letértünk az útról:-)

Az útvonal a felvonótol indulva: Gablonzerhütte, Breiningalm, onnan tovább a Jagerweg-en a Zwiselalmhütte-ig. Visszafelé Sonnenalmhütte, és végül a felvonó. A túra kb. 2-2,5 óra, ha a pihenéseket is beleszámítjuk. 
Útközben a siklóernyősöket lehet megcsodálni, ahogy elugranak a hegytetőről, mi legalább félórát kiváncsiskodtunk, ezekkel persze mind hosszabbodik a menetidő:-)
  

A Sonnenalmhüttétől mi valahogy rossz úton indultunk el, ami egyáltalán nem volt babakocsiképes, néhol emelgetni kellett alvó gyerekestől a kocsit (lehet, hogy a túrakocsi bírta volna), elég fárasztó volt, de a Zwieselalmhüttében kárpótoltuk magunkat friss, házi szilvássüteménnyel.
   

Aztán ilyen akadályok is vannak a babakocsiknak, némelyik karót ki lehet emelni, némelyiket nem....

  
Lent, a felvonó aljában a tónál is lehet jót túrázni, természetesen gyalog is le- illetve fel lehet menni a faluba, és magát a tavat is körbe lehet járni. A tókerülés kb. 1 óra, és ahogy néztem, babakocsival is járható az út.

A felvonó 8:15-től negyedóránként indul 17:20-ig. Az oda-vissza jegy ára 11,70/7,30 Eur felnőtt/gyerek. Kedvezményt lehet kapni a Salzkammergut Erlebniscard-ra.



2010. szeptember 11., szombat

Ausztria, Salzkammergut - Hallstatt és Bad Ischl

Elhagytuk a Wolfgangsee-t és három napra "átköltöztünk" a Hallstattersee partjára, a Dachstein lábához, Obertraunba.

Elfoglaltuk a szállásunkat egy egyszerű, de tiszta parasztháznál, és elindultunk felfedezni Hallstatt városát.
Hallstatt a tó partján fekszik,nem nagy kiterjedésű, éppen ezért a parkolók is a városon kívül vannak. Délelőtt 10-kor a belvároshoz közeli parkolók már megteltek, de az osztrákok tudnak szervezni, és a várostól messzebb lévő 4-es parkolóból ingyen busszal behoznak a centrumba (a parkoló fizetős).

  
A városka gyönyörű, nem véletlenül a világörökség része. A sziklákra kapaszkodó házak, a szűk utcák, a tópart, mind nézelődésre csábít. És nézelődnek is, rengeteg a turista, alig lehet elférni a városban.
A város feletti hegy belsejében sóbánya van, amit mi sajnos kihagytunk, mert 4 éves kortól ajánlják, de nagyobb gyerkőccel egész biztosan élmény beöltözve lecsúszni a bánya csúszdáján. A program másfél óra, az is hosszú még Lackónak. A sóbányához felvonóval lehet felmenni, az is biztos tetszett volna:-)



A tavon természetesen lehet hajókázni, és van menetrendszerinti járat is a szemközti parton található vasútállomáshoz. Mondom, hogy az osztrákok tudnak szervezni:-)
A gyönyörű, romantikus városkép mellett nagy élményünk volt, hogy végre megkóstoltuk a bosna-t, amit Salzburg tartományban minden büfében lehet kapni, de nem láttam sosem készen, és el sem tudtuk képzelni, mi lehet.
Szóval, eljött az ideje, hogy megismerkedjünk a bosna-val. Nem csalódtunk! Olyan, mint a hot-dog, csak két grillkolbász van a félbevágott kifliben, és a kiflit is megsütik. Fincsi volt!! Persze Lackó fantáziáját a szomszéd asztalnál látott gyros ragadta meg, így ő azt evett nagy átéléssel.

(fotó a wikipediaról)

Hallstatt után, elautóztunk Bad Ischl-be, Salzkammergut kulturális központjába. Szintén gyönyörű városka, szintén rengeteg turistával. Ferenc József nyári pihenőhelye volt a város hatvan éven keresztül, és még ma is van valami monarchiás hangulata. 
Mi későn érkeztünk már a városba, így sajnos a fő látványosság, a Kaiservilla meglátogatásáról lemaradtunk, mert csak 17:00 óráig van nyitva. Még a parkba sem lehet bemenni, pedig a képek alapján gyönyörű.
Másik híresség az 1832-ben alapított Zauner cukrászda, ahol a híres ischler készül  és amit sajnos nem kóstoltunk, mert Lackó inkább akart lapátolni Bad Ischl belvárosában, az előző napi élmények hatására, mint sütit enni az egyik leghíresebb cukrászdában.  


Ha időnk engedi, akkor még megnéztük volna a Lehár villát, (ami szintén 17:00-ig van nyitva) és lovaskocsikázunk is egyet, hogy a korabeli hangulatot még jobban megidézzük.

2010. szeptember 5., vasárnap

Ausztria, Salzkammergut - Mondsee; Abersee: Dorf der Tiere

Sajnos a programok közül az Irrsee partján lévő ékszerdoboz-falucskában, Zell am Moos-ban a Kindererlebnisweg, vagyis egy kifejezetten gyerekeknek kialakított túraútvonal kimaradt, merthogy időközben ez a létesítmény sajnos megszűnt. Így aztán városnézéssel folytatódott a nap, visszaautóztunk a Mondsee-hez, ott is a tó nevét viselő, Mondsee városkához.

Ahányszor nyugat-európai utunk során megálltunk az autópálya melletti Rosenbergerben, annyiszor terveztem, hogy megnézem ezt a tavat és a várost közelről is, de eddig sehogysem sikerült. De most! A tó is és a városka is nagyon kedves, itt már rengeteg a turista, de ez még belefér. A központ autómentes, csak traktorral lehet bemenni:-)
   

Lackó babakocsiban gyakorlatilag végigaludta a városnézést, egy ebéd és egy kis játszóterezés kivételével, így lemaradt a szépen kialakított Kneipp-anlage (magyarul itt lehet többet megtudni a Kneipp filozófiáról) sétáról. 
Azért, hogy sportértéke is legyen a napnak, feltoltuk a babakocsit egy meredek domb tetején lévő templomhoz, ahonnan nagyon szép a kilátás a tóra.
  
Hazafelé megálltunk a Wolfgangsee parti kisfaluban, Abersee-ben, ahol a falu zsélén van egy állatsimogató és játszótér-féle, nem tudom kategorizálni a Dorf der Tiere létesítményt. A belépő 3 EUR, az állatkaja 1 EUR , és az élmény ...megfizethetetlen:-) Nagyon jó kis hely ez, semmi flanc, semmi modern csilli-villi, viszont sok jópofa ötlet, állatok (bár a látottak alapján az állatok érdekelték legkevésbé a gyerekeket).
 
A játszótéren műanyag hordó a hinta, a trambulin besüllyesztve a földbe, körben hungarocel-kockák, ahonnan nagyokat lehet ugrani.

  
A legnagyobb ötlet, az a homokozó, amibe maradék műanyag csöveket tettek, több talicskát, ásót, gereblyét, lapátot és indulhatott a munka! Unisex élmény!

 
A kicsit nagyobbaknak (akik már tekernek egyedül, vagy biztosan ülnek/állnak egy vontatmányon), a tutti siker a pedálos-gokart pálya. Ami nem is igazán csak gokart, mert volt itt minden, a traktortól kezdve, az oldalkocsis tekerőn át a római-fogatokat utánzó triciklin keresztül az utanfutós verzióig. És mindez a maga természetességében, nincs felügyelet, nincs kötelező haladási irány, kivéve az alagúton való áthaladást. Szuper! Az alagút feletti dombon pedig szánkópálya van, egyszerű az ötlet, mulcson vastag fólia, fenékcsúszka és bob a kézbe és már indulhatnak is! Erről sajnos nem sikerültek a képek, pedig egy jó félórás program volt Lackónak:-) 

      
Aztán van még óriás mérleghinta, amin a szülők ugyanolyan élvezettel egyensúlyoztak, mint a gyerekek (hasonló volt Győrben a Győrkőcfesztiválon is).

A bejáratnál van egy kis büfé is, ahol a honlapjuk szerint a harapnivaló mellett a kicskeresés játék résztvevőinek a nyereményeket is át lehet venni, de mi nem találkoztunk ezzel a játék lehetőséggel. De enélkül is szuper délutáni program volt!