Sajnos a programok közül az Irrsee partján lévő ékszerdoboz-falucskában, Zell am Moos-ban a Kindererlebnisweg, vagyis egy kifejezetten gyerekeknek kialakított túraútvonal kimaradt, merthogy időközben ez a létesítmény sajnos megszűnt. Így aztán városnézéssel folytatódott a nap, visszaautóztunk a Mondsee-hez, ott is a tó nevét viselő, Mondsee városkához.
Ahányszor nyugat-európai utunk során megálltunk az autópálya melletti Rosenbergerben, annyiszor terveztem, hogy megnézem ezt a tavat és a várost közelről is, de eddig sehogysem sikerült. De most! A tó is és a városka is nagyon kedves, itt már rengeteg a turista, de ez még belefér. A központ autómentes, csak traktorral lehet bemenni:-)
Lackó babakocsiban gyakorlatilag végigaludta a városnézést, egy ebéd és egy kis játszóterezés kivételével, így lemaradt a szépen kialakított Kneipp-anlage (magyarul itt lehet többet megtudni a Kneipp filozófiáról) sétáról.
Azért, hogy sportértéke is legyen a napnak, feltoltuk a babakocsit egy meredek domb tetején lévő templomhoz, ahonnan nagyon szép a kilátás a tóra.
Hazafelé megálltunk a Wolfgangsee parti kisfaluban, Abersee-ben, ahol a falu zsélén van egy állatsimogató és játszótér-féle, nem tudom kategorizálni a Dorf der Tiere létesítményt. A belépő 3 EUR, az állatkaja 1 EUR , és az élmény …megfizethetetlen:-) Nagyon jó kis hely ez, semmi flanc, semmi modern csilli-villi, viszont sok jópofa ötlet, állatok (bár a látottak alapján az állatok érdekelték legkevésbé a gyerekeket).
A játszótéren műanyag hordó a hinta, a trambulin besüllyesztve a földbe, körben hungarocel-kockák, ahonnan nagyokat lehet ugrani.
A legnagyobb ötlet, az a homokozó, amibe maradék műanyag csöveket tettek, több talicskát, ásót, gereblyét, lapátot és indulhatott a munka! Unisex élmény!
A kicsit nagyobbaknak (akik már tekernek egyedül, vagy biztosan ülnek/állnak egy vontatmányon), a tutti siker a pedálos-gokart pálya. Ami nem is igazán csak gokart, mert volt itt minden, a traktortól kezdve, az oldalkocsis tekerőn át a római-fogatokat utánzó triciklin keresztül az utanfutós verzióig. És mindez a maga természetességében, nincs felügyelet, nincs kötelező haladási irány, kivéve az alagúton való áthaladást. Szuper! Az alagút feletti dombon pedig szánkópálya van, egyszerű az ötlet, mulcson vastag fólia, fenékcsúszka és bob a kézbe és már indulhatnak is! Erről sajnos nem sikerültek a képek, pedig egy jó félórás program volt Lackónak:-)
Aztán van még óriás mérleghinta, amin a szülők ugyanolyan élvezettel egyensúlyoztak, mint a gyerekek (hasonló volt Győrben a Győrkőcfesztiválon is).
A bejáratnál van egy kis büfé is, ahol a honlapjuk szerint a harapnivaló mellett a kicskeresés játék résztvevőinek a nyereményeket is át lehet venni, de mi nem találkoztunk ezzel a játék lehetőséggel. De enélkül is szuper délutáni program volt!
