Svájc, Lugano, Chocolat Alprose csokigyár és múzeum

Hétvégén Svájcban jártunk, Lugano-ban, svájci csokit kóstolni. A svájci-olasz határnál, rögtön gyomorgörcsöt kaptam, amikor megláttam a svájci határőröket. Akkor tudatosult bennem, hogy nem EU-s országba megyünk, nincs nálam útlevél, csak személyi igazolvány, húú, mi lesz, ha ide útlevél kell. Szerencsére csak intettek, hogy mehetünk tovább. Persze, még hazafelé is izgultam, és arra gondoltam, milyen hamar hozzászoktam a jóhoz, hogy mindenféle ellenőrzés nélkül utazgatom, pedig hát nem is olyan régen ez nem volt ilyen természetes. Itthon megnéztem, nem kell útlevél, elég az új típusú személyi igazolvány is. 

Szóval, csokigyár és csokimúzeum. Az olasz-svájci határ közelében lévő Alprose csokigyár hétközben és hétvégén is látogatható. A bejáratnál csokiszökőkúttal indítanak, amiből mindenki kap kóstolót. 

A csokigyárban az üzem is látogatható. A kis gyár üvegfallal körbevett, és fentről-kívülről lehet végignézni a munkafolyamatot. Hétközben működés közben látni őket, hétvégén ugye nincs munka  a gyárban, így csak a pihenő gépeket lehet nézegetni. Így mi is csak a gépeket láttuk és a gyár  melletti kis múzeumban „hozzánéztünk” egy kisfilmet a csokikészítésről. A gyerekeknek így is érdekes volt, hogyan lesz a kakaóbabból táblás csoki. 

Nekem pedig a legérdekesebb a pici múzeum csokiautomata gyűjteménye volt. Ha megkérdezik, hogy mióta létezik csokiautomata, biztos nem mondom, hogy az 1800as évek végén már létezett. Pedig igen! És ugyanolyan, mint a mostaniak, ugyanazon az elven működik, csak sokkal szebb:) Itt az 1889. körüli Stollwerck automata a legrégebbi, kicsit utánaolvasva, kiderült, hogy ez is az elsők közül való lehet (Angliában már évtizedekkel hamarabb voltak automaták), mert Németországban Ludwig Stollwerck készíttette el az első csokiautomatát 1887-ben. Gyönyörűek:)