2012. március 23., péntek

Milánói parkok: Giardino della Villa Belgiojoso Bonaparte - Villa Reale

Ez egy kis, eldugott, szépséges angolkert, a Giardini Pubblici-vel szemben. A Villa Reale Leopold Pollack (Pollack Mihály féltestvére) által tervezett klasszicista palota, Napóleon, majd Radetzky marsall székhelye, most a Galleria d'Arte Moderna di Milano otthona.
A parkot csak 12 éven aluliak és kísérőik látogathatják, és mivel csak egy babáknak, tipegőknek való játszótér van, így nagy a nyugalom a kertben:-)
Az információs tábla szerint ez Milánó első angolkertje, és nagyon kellemes tényleg.Van kis vízesés, patak, kis tó kacsákkal, kis sziget, amire romantikus fahíd vezet, és amin romantikus fapadokon lehet ücsörögni.
Innen már nincsenek messze a flamingók, akik egy villa kertjében féllábaskodnak, sűrű sövény mögött, de azért meg lehet őket kuksizni. De azt majd a következő bejegyzésben, mert meg kell keresnem a képeket...::-)

Megközelítés:
Bejárat a Villa Reale épülete mellett (Via Palestra), ha szemben állunk a palotával, akkor a bal oldalán. Olyan, mintha nem lenne a kapu után semmi, de van, tessék bátran bemenni, a palota háta mögött van a park. A park térképe itt.

2012. március 13., kedd

Olaszország, Ligur tengerpart, Spotorno - papírsárkány fesztivál

Gyönyörű idő volt hétvégén, tengerparti programot választottunk. Milánótól kb. kétórás autóútra, Genovától nyugatra található a Ligur-tengerpart egyik települése, Spotorno. Itt minden évben rendeznek papírsárkány fesztivált, idén is, úgyhogy elmentünk sárkányt eregetni (nézni). Sajnos a mi sárkányunk Budapesten maradt, de a hétvége után máris intéznem kellett a szállítását Milánóba:-)  
Jó nagy szél volt délelőtt, kedvezett a sárkányoknak, aztán kicsit elült, az pedig nekünk kedvezett, mert napoztunk a parton, a gyerekek pedig végeérhetetlen homokozásba fogtak. 
Ennek egy fagyi ígérete vetett véget, bementünk a kicsi óvárosba sétálni, ami nagyon hangulatos volt, a fagyi pedig szokás szerint finom.  

Megközelítés:

2012. március 9., péntek

Olaszország, Veneto, Verona 1.

"Ki véletlenül erre jár, egy furcsa, vad várost talál.
A szép Verona nem vitás, a többinél kicsit más!"

Ha nem is véletlenül jártunk erre, de Rómeó és Júliát kikerülni akkor sem lehetne, ha akarnánk, nekem is folyton ez a két sor zakatolt a fülemben:) 

Verona Milánótól másfél-kétórás autóútra van, 2000 óta az UNESCO világörökség része, kedvező földrajzi fekvése miatt jelentős kereskedőváros volt már az ókorban is. Történelméről itt olvasható információ, gyakorlatilag folyamatosan harcban állt, harcban álltak érte, a legközelebbi múlt egyáltalán nem vidám mozzanata a II. világháborúban pontosan a földrajzi fekvésének köszönhetően, Mussolini egyik központja lett, az olasz zsidókat is innen vitték a koncentrációs táborokba. De szerencsére ez már a múlté.
Annak ellenére, hogy ez egy kora-tavaszi szombati nap volt, rengetegen voltak a városban, nem is tudom, mi lehet itt főszezonban (bár lehet, hogy városnézésnek ez a főszezon, augusztusban hőség van). 
Barátaink kislányai felfokozott izgalommal érkeztek, ők ugyanis látták a Levelek Júliának című filmet, amit nekem még be kell pótolnom. A várost a Corso Porta Nuova-n keresztül értük el, rögtön a Piazza Bra és az Arena előtt találtuk magunkat. 
Ez is egy módja az utcai pénzkeresetnek...
Az Arena, vagyis a római kori amfiteátrum fantasztikus. Hatalmas, de ez egészen addig, amíg az ember fel nem megy a lépcsőkön, nem is tűnik fel annyira. A fenti lépcsőkről lenézve viszont egyértelmű, hogyan fér itt el 25-30 ezer ember egy-egy opera előadáson. 
Az Arena-t elhagyva kezdődik igazából a hangulatos óvárosi rész. A Via G Mazzini bevásárlóutcán végigsétálva, majd jobbra kanyarodva (Via Cappello) érünk el Júlia házához (Casa di Giulietta), ami számomra egyszerűen nonszensz. Ez a Júlia-mítosz egyenlő azzal, amikor Isaura-nak pénzt gyűjtöttek, mert ha élt is Rómeó és Júlia, akkor sem Veronában, hanem Sienaban, vagy újabban Friuliban, de vannak tanulmányok, ami szerint nem is éltek, egyszerűen Shakespeare kitalálta a történetet. Mindezek ellenére nemhogy háza van Júliának, de sírja is (Via del Pontiere, Tomba di Giulietta)!
A házat nem lehet eltéveszteni, ki van táblázva mindenfelé, és különben is sok turista van előtte. Az erkély az udvarban van, az udvar tömve emberekkel. A kapualj fala tiszta graffiti és rágógumi, amivel a szerelmes leveleket ragasztják fel, most három darab volt, lehet, hogy összeszedték?? Ha jól olvastam, van egy vállalkozás, akik válaszolnak a levelekre...fantasztikus. És van lakatszekció is, ha valaki nem visz lakatot, sebaj, vehet is a shop-ban, és már lakatolhatja is egy kapura, és ha ez nem elég, akkor még meg kell simogatni Júlia mellét (tud valaki olyan babonáról, ahol férfi testrészt kell simogatni????; a képen egy ismeretlen fiú van), és akkor nagy-nagy szerencse éri majd a szerelemben. Hűha! Kata és Luca csalódása leírhatatlan volt, a film után nem erre számítottak.
Igazi Júlia és kamu erkély
 

Júlia házát végre elhagyva, elsétáltunk a Piazza delle Erbe-re, ahol megnyugodtam a Júliás rémálmok után, mert ez a tér fantasztikus, és hát nem Júlia miatt került Verona 2000-ben az UNESCO világörökségi listára. Gyönyörű házak körben, kiülős kávézók, éttermek, a tér közepén piac. Az egyik kávézóban Zoli rendelt egy "olyat, amit mindenki iszik", ez pedig, mint később kiderült, az Aperol spritz (Aperol aperitif, habzóbor (esetleg száraz pezsgő) és szóda keveréke). Zolinak ízlett, legközelebb én is kipróbálom:-)
A tér közepén áll a Torre dei Lamberti, a 84 méter magas torony, amit 1172-ben kezdtek el építeni, majd egy tűzvész után 1464-re építették újjá. Nagyon szép a kilátás fentről a piros tetőkre és az egész környékre. Ha fittek vagyunk, akkor 368 lépcsőt kell megmászni, ha kevésbé vagyunk fittek, akkor van lift is, de nem teljesen a tetőig, úgyhogy ott is kell egy kicsit lépcsőzni. Megéri.
Eltelt a nap, indulni kellett hazafelé, de én szeretnék még egyszer  visszajönni, megnézni a folyó túloldalát és azt, ami még kimaradt a belvárosból. Annak ellenére, hogy Verona nagyon hangulatos a sok római kori és reneszánsz emlékeivel, úgy megasztárosan mondva, nekem "nem jött át", nem szippantott be a város. De hátha legközelebb majd igen:-)

Megközelítés: 


Térkép:

2012. március 8., csütörtök

Mimózát nőnapra

Milánóban mimózával (mimosa hostilis) köszöntik a hölgyeket! Boldog nőnapot a hölgyeknek, boldog névnapot a Zoltánoknak és boldog szülinapot Julcsikánknak!