Amikor már nagyon melegünk lett, felkerekedtünk és elsétáltunk egy étteremhez (talán 1000m). Az elsőknél teltház volt, mentünk tovább. Végül a La Ritonda Ristorante-ban megebédeltünk. Kellemes, békebeli hely.
Ebéd után kitaláltam, hogy ne az úton, hanem a patakmederben menjünk vissza az autóhoz. Ez persze mindenkinek tetszett:-) El is indultunk, az elején teljesen jól lehetett haladni a köveken ugrálva, az egészen kevés vizet kerülgetve. Aztán bedurvult a helyzet. Na, nem vészesen, csak annyira, hogy a bakancsokat már le kellett venni, amikor a jéghideg vízen átmentünk. És ezen a szakaszon már irtó erős volt a sodrás, hirtelen sok lett a víz is, beszűkült a meder. Egy két helyen már rendesen figyelni kellett nekünk is (szülők), de nem volt életveszélyes természetesen, hiszen a víz nem volt mély, csak gyors és hideg.
Leküzdöttük ezt a kalandos szakaszt, és szépen visszaértünk az autóhoz. A gyerekek persze másnap is ide szerettek volna jönni.
Végezetül egy kis videó a patakozásról. Remekül hallani, ahogy az ugráló gyereket instruáljuk, a „ne ugrálj” vezényszavakkal. Persze eredménytelenül, és nem értem, hogy miért mondtuk egyáltalán:-)
Megközelítés: Fiera di Primieron keresztül kell menni a Villa Welsperg irányába, majd a villától tovább, és valamelyik útmelletti parkolóban lehet parkolni (fizetős parkolók vannak).
Térkép: Kompass 622. Pale di San Martino 1:25000
Táv: gyalogoltunk kb. 1000 métert az autótól az étteremig
Szint: elhanyagolható
Időtartam: az étteremtől az autóig a mederben kb. 50-60 percet sétáltunk, ugráltunk
Hogyan: gyalog a mederben, a kis forgalmú úton akár babakocsival is
