Amikor már nagyon melegünk lett, felkerekedtünk és elsétáltunk egy étteremhez (talán 1000m). Az elsőknél teltház volt, mentünk tovább. Végül a La Ritonda Ristorante-ban megebédeltünk. Kellemes, békebeli hely.
Ebéd után kitaláltam, hogy ne az úton, hanem a patakmederben menjünk vissza az autóhoz. Ez persze mindenkinek tetszett:-) El is indultunk, az elején teljesen jól lehetett haladni a köveken ugrálva, az egészen kevés vizet kerülgetve. Aztán bedurvult a helyzet. Na, nem vészesen, csak annyira, hogy a bakancsokat már le kellett venni, amikor a jéghideg vízen átmentünk. És ezen a szakaszon már irtó erős volt a sodrás, hirtelen sok lett a víz is, beszűkült a meder. Egy két helyen már rendesen figyelni kellett nekünk is (szülők), de nem volt életveszélyes természetesen, hiszen a víz nem volt mély, csak gyors és hideg.
Share
San Martino di Castrozza-ból átruccantunk Val Canale-ba, egy icipici faluba (a Wiki szerint Olaszország második legkisebb faluja), Fiera di Primiero-ba. A cél az I Suoni delle Dolomiti (nyári előadás sorozat, hangversenyek a hegyekben, a hüttékben, a csúcsokon) egyik előadása volt. Illetve lett volna, de mások is így terveztek, ezért a kijelölt 3 parkolóból egyikben sem sikerült helyet találni. Végül leparkoltunk valahol az egyik út melletti parkolóban, ahol volt egy hely, és le lehetett menni a völgyet átszelő patakhoz. Tényleg festői hely! Nem volt túl sok víz most a mederben, ideális volt egy kicsit pancsolni, napozni.
