Szombaton Budaörs felé vettük az irányt, gyönyörű őszi idő, jókedvű gyerek – minden adott a túrázáshoz. Kivéve a gyerek dzsekije, ami valljuk be, nem elhanyagolható ruhadarab 7 celsiusban, és ami – natürlich – otthon maradt. Így aztán bemelegítésként futva vásároltunk dzsekit a budaörsi Tescoban…
Miután most már mindenkin elegendő ruha volt, a második rajt sikerült, és elindultunk a Vitorlázó emlékmű felé a piros kereszten.
Az őszi erdő nagyon szép, a Vitorlázó emlékmű kevésbé, mivel gyakorlatilag hűlt helye van…Amit eddig az autópályáról is lehetett látni, ahogy visszaverte a napfényt, annak most ott fekszik a földön egy darabja tőből letörve, a többi része már biztos a MÉH-ben van…
De a kilátás csodás! Tökéletes hely egy csúcs-csokira és egy önkioldós, ferde, családi fotóra (igaz, hogy úgy tűnik, mintha fa nőtt volna a fejemből:-)
Innen a Sorrento sziklák felé indultunk, kicsit csúszós, keskeny ösvény, de nagyon szép terep. A Sorrentó fehér mészkősziklái szinte világítanak a fényben, fenyőfák körben, és tutti kilátás a Farkashegyi repülőtérre – egyik kedvenc helyem!
A Piktortégla üregek felé meneteltünk tovább, de egy kicsit eltévelyedtünk, ezért egy másik úton csatlakoztunk vissza a piros kereszthez.
Itt már felébredt Lackó is, és követelte magának a túrabotot, mert úgy sokkal könnyebb gyalogolni:-)
Nemrég fedeztük fel a Budai-hegységet, és nagyon megkedveltük! A Börzsöny mellé újabb kedvencünk született. Jövünk még!!
Ui: A térképet technikai okok miatt később töltöm fel…
