Vasárnapra csillapodott a szél, és az esőfelhők is eltűntek, reggeli után indultunk is a következő túránkra. Ehhez kis változtatást iktattunk be a felszerelésünkön, merthogy Lackónak béreltünk egy utánfutót, amiben már nem lesz probléma, ha fúj a szél. Jó választás lett, ki sem akart szállni belőle, jókat aludt, evett, olvasott, nézelődött benne.
A tavat megkerülő B10-es bicikliúton indultunk el, cél Pamhagen (kb.34 km), ahonnan vonattal jövünk majd vissza.
Indulás után Lackó nem sokkal el is aludt, így aztán nem tudta évezni a Podersdorf előtti lovakat, kiskecskéket, kacsákat, mangalica disznókat és a tényleg szép tájat.
Lemaradtunk a kilátóról is, mert ha megálltunk volna, Lackó biztosan felébred. Így aztán csak lefényképeztem (ennek ellenére ez a kép nem az enyém, mert nem sikerült jól a kép).
Lemaradtunk a kilátóról is, mert ha megálltunk volna, Lackó biztosan felébred. Így aztán csak lefényképeztem (ennek ellenére ez a kép nem az enyém, mert nem sikerült jól a kép).
Podersdorf közvetlenül a vízparton fekszik, igazi vízparti település, és tényleg bicikli-autópálya visz át a falun. Úgy tűnt egyébként, hogy ez lehet az egyik legnépszerűbb szakasz a tókerülő bicikliúton, mert nagyon sokan voltak.
Podersdorfban megálltunk a mólónál, és néztük a rengeteg szörföst és kite-szörföst, mert hát a szél erőssége sajnos nekik kedvezett, nem pedig a bicajosoknak.
Továbbtekertünk, amíg Lackó felébredt, és beültünk egy biciklispihenő-heuriger-be, ahol ettünk finom szalonnáskenyeret, és megnézegettük Lackóval a tyúkokat, kakasokat, aztán indultunk tovább Illmitz felé.
Illmitz-ig nagyon szép táj mellett bicajoztunk, aztán ahogy beértünk a faluba, az első utunkba kerülő kis fogadóban megálltunk ebédelni. Valahogy Ausztriában nem sikerül rosszul választani éttermet, még gyerekszempontból sem (lásd a képeket).
Ebéd után a B10 varianten útvonalon tekertünk Pamhagenig, ez nem szép útvonal, végig a főút mellett halad. A vonatra kellett várnunk egy órát, és nem csak mi vártunk, hanem nagyon sokan, úgyhogy éppencsak felfértünk a bicajokkal, de azért sikerült:-)
Másnap még elmentünk Eisenstadt-ba a kastélyhoz, sétáltunk egyet a parkban, és aztán elindultunk hazafelé, azzal a gondolattal, hogy még visszajövünk és lebiciklizzük a tó körüli kimaradt kilométereket.
