Mivel a tavalyi lepényevésről lemaradtunk, és akkor az eső is esett, nagyon örültünk a szombati időjárásnak, mert így már semmi nem állhatott a túra+kisvasút+lepény trió útjába.
Nagybörzsöny nagyon szép kis falu: felülcsapós vízimalom, templomok, helyes házak, nagyon sok túra kiindulópontja, nem beszélve a Nagyirtáspusztára közlekedő erdei kisvasútról és az évente tartandó Hűvös pincék, forró kemencék rendezvényről. A forró kemencékben börzsönyi lepények sülnek (és nemcsak évente egyszer, hanem minden hétvégén, itt a sütési rend), és sajtos-sonkás tarisznyák, és kakaós-csigák és kapros-túrós lepények, csupa finomság. A képen „felül” a kemencében sült börzsönyi lepény, „alul” a sonkás-sajtos tarisznya. Isteni volt mindkettő:-)
Mielőtt ezeket a finomságokat elfogyasztottuk volna, azért egy kis sportteljesítményt is véghezvittünk. A kisvasút végállomásához mentünk fel, Nagyirtáspusztára. Igazából inkább Lackónak volt teljesítmény, mert először túrázott a saját lábán, nem pedig a hordozóban. És meglepően jól bírta, felmászott az emelkedőn, kurjongatott, mászkált a traktornyomokban és megmetszett pár bokrot, ahogy a Nagypapájától látta.
Kicsit elszámoltuk az időt, és az út végén már szinte rohantunk az erdőben, hogy elérjük a vonatot. Szerencsére Lackó ekkor már aludt, így pár perccel az indulás előtt odaértünk, és lefelé már a kisvasúton rázattuk magunkat.
Túra útvonala: Nagybörzsönyből Nagyirtáspusztára, a sárga+ jelzésen. Az erdő elején egy majdnem függőleges, pár méteres szakasz után kellemes emelkedő következik. Igazából nincs nagy szintkülönbség, kellemes séta, szép kilátással a táv közepe táján, kevés túrázóval (a sárga- jelzés népszerűbb), de igazából nem olyan szép útvonal.
Térkép: www.turistautak.hu
Táv: kb. 5,5 km
Szint: kb. 300 m