A kánikula megtört engem is, és a nem-természetesvizű strandfürdők iránt érzett ellenszenvemet félretéve beadtam a derekam, elmentünk Lackóval és a húgommal strandolni. A Pünkösdfürdői strandra esett a választásunk, nincs is messze tőlünk, és azt olvastam, hogy a többi budapesti strandhoz képest a tömeg is kezelhető és gyerekmedence is van.
Így is volt, a Római part végén, fás, árnyékos környezetben található a strand, fél 11-kor érkeztünk, még nem volt tömeg. Van egy úszómedence, egy gyerekmedence és egy harmadik, amiben időközönként folyószerűvé válik a víz sodrása, és nagyon mulatságos, ahogy vitetjük magunkat a vízzel:-)
A gyerekmedencében van szökőkút és két csúszda, ami teljesen kielégítette a kétéves Lackó igényeit egy ideig, aztán a mélyebb vízű sodródós medencéből alig lehetett kihozni:-)
Kétórás pancsolás után és a déli kánikula elől eljöttünk, de még ekkor sem voltak túl sokan.
Hazafelé megálltunk a kedvenc sülthalasunknál a Római-parton és megebédeltünk. A sok jó sült hekkes közül azért ez a kedvenc, mert a motorcsónak-kölcsönző mellett van, és Lackó szereti a hajókat nézegetni, ahogy vízre teszik, meg beindítják, meg egyáltalán, mindig történik valami érdekes a vízen. A másik ok pedig, hogy apró kavics van leterítve az asztalok között, amivel jót lehet játszani vödrökkel, lapáttal és markolóval:-)
