Nagy a kontraszt a müncheni repülőtér és Sármellék között (eltekintve természetesen a méretbeli különbségtől), így muszáj egy bejegyzéssel megörökítenem az élményt.
Sármelléki reptér idén nyitott meg újra, hogy fogadhasssa a Németországból érkező turistákat, akik Hévizen, Zalakaroson,Tapolcán, vagy a Balatonnál töltik el a hetes turnusukat.
Hát, szívesen meghallgatnám, hogy milyen megnyugtató infókat kapnak az idegenvezetőjüktől még a repülőgépen, hogyan magyarázzák el nekik, hogy amit nemsokára látni fognak, az csak átmeneti, és leszállás után, amikor a szállodájukba tartó buszba beszálltak, ne az legyen az első dolguk, hogy átfoglalják a jegyüket a lehető leghamarabbi hazajáratra és ne azon aggódjanak, hogy az utasbiztosításuk nem fedezi az extrém körülmények megpróbáltatásait.
A fogadóépület tökéletes, modern, szép, tiszta, a Lufthansa kis gépe is jól mutat a kifutón.
Na, de amíg elérünk a főútról a terminálig, vagy a dojcseturisztok elérnek a termináltól a főútig, hááát…. Úgy érzi magát az ember, mintha nem repülőtéren, hanem mintha paintball pályán lenne, vagy mintha egy kommunista-retró-túlélőtábor közepébe csöppent volna. De nem, ez a valóság, semmi tudatos retró.
Persze, nem véletlen, merthogy orosz laktanya reptere volt eredetileg a sármelléki. Na, de ennek már több, mint húsz éve. És most szombaton (persze, lehet, hogy pont rosszkor voltunk:-) úgy nézett ki a terep, mintha húsz éve nem nyírtak volna füvet, totál leamortizált épületek, kitörött ablakok, hámló vakolat, feltöredezett aszfaltút. Még a régi orosz bunkerek is megvannak, igaz, azok is rozsdásak, kidőlnek, bedőlnek.
Persze, nem véletlen, merthogy orosz laktanya reptere volt eredetileg a sármelléki. Na, de ennek már több, mint húsz éve. És most szombaton (persze, lehet, hogy pont rosszkor voltunk:-) úgy nézett ki a terep, mintha húsz éve nem nyírtak volna füvet, totál leamortizált épületek, kitörött ablakok, hámló vakolat, feltöredezett aszfaltút. Még a régi orosz bunkerek is megvannak, igaz, azok is rozsdásak, kidőlnek, bedőlnek.
De ha már ilyen, miért nem lehet erre rájátszani egy kicsit? Mint Budapesten a romkocsmák. Ha már romos, legyen még romosabb, és legyen ez a lényege, egy kis kultúr-avantgard-modern-fiatalos fűszerezéssel. Lehetne vezetett túra a lepukkant épületek között az orosz laktanya életéről, a bunkerekbe be lehetne kukkantani, valami fotókiállítással vagy tankokra felmászni, működhetne a bunker büfé (lsd. kép) vagy bármi, nem vagyok marketinges-kreatív.
De hát ez így pont az, aminek látszik. Lerobbant épületek, elhanyagolt zöldterülettel, szinte szagolni lehet a pénz- és ötlettelenséget a levegőben. A Hévizi luxushoz viszonyítva túl nagy a kontraszt.
(A fényképek minőségéért elnézést, csak a mobilom volt nálunk, ráadásul az is rosszul beállítva)
