Olaszország, Puglia, Otranto

A trullóktól tovább autóztunk délre, egészen pontosan Otranto-ba, a Salentoi-félszigetre. A szállásunk egy masseria volt, a tengertől másfél kilométerre. A masseria tipikus dél-olasz épület, leginkább Puglia-ra és Szicíliára jellemző.

A 16. századi gazdag földbirtokosok épületei, aminek vastag kőfalai voltak, így védekeztek a rablók, támadók ellen. A belső udvarra nyíltak az ablakok, nem is volt csak egy kapu a kapcsolat a külvilággal. Mára sok régi épületet felújítottak, és általában szálláshelyként üzemelnek ( az egyszerűtől az egészen fantasztikus luxusszállásokig), amellett, hogy sokszor egy működő gazdaság (általában olajültetvény) központjai is. Szóval, egyértelmű volt, hogy Puglia-ban trulló és masseria lesz a szállásunk. A masseria a Masseria Panareo lett, fantasztikus hely! Gyerekkel, gyerek nélkül, gyönyörű helyen, gyönyörű az épület, barátságos személyzet, Slow food konyha, imádtuk!

A masseriától a város felé vezető út mellett ez a csodás vadvirág mező hívogatott minket, és mi mentünk:)

Otranto-ban található Olaszország legkeletibb pontja, a Punta Palascia, ahol egy világítótorony is áll. Az Otrantoi-szoros köti össze az Adriai-tengert a Jón-tengerrel, és ezen a ponton Olaszország és Albánia 71 km-re van egymástól, ez. kb. 2 órás út motorcsónakkal.

A város nevezetessége a Castello Aragonese erőd, amit II.Frigyes építtetett, és a katedrális, ami 1088-ban épült, és az UNESCO világörökséglistára már előterjesztették. Az egész belváros nagyon hangulatos, szűk utcácskák, üzletek, éttermek, kávézók.

A város strandja pedig a kedvencünk lett, mert könnyen elérhető (gyakorlatilag a belvárosban van), lehet parkolni, tiszta és kevesen voltak (április vége).