A másik kötelező programunk az a biciklizés volt, mert Hochpustertal egyik remek attrakciója a rengeteg bicikliút, és mivel fantasztikus az ehhez kapcsolódó infrastruktúra, tényleg élvezet minden perc tekerés.
Az olaszok eleve rengeteget bicikliznek, szinte minden hétvégén van valahol bicajosverseny; a hegyekben is, a völgyekben is, a városban is, autóúton is, járdán is, mindig számítani kell biciklisre mindenhol! A hegyekben sok down-hill pálya is van, mountain bike-osok pedig szinte minden hegyen előfordulnak.

Persze mi egy kevésbé extrém túrát választottunk, ez az egyik legnépszerűbb a völgyben, merthogy gyakorlatilag végig lejt, néha van csak egy-két emelkedő, és a végén (közben is, ha muszáj) vonattal vissza lehet jönni a kiindulási helyhez.

Ez a túra az Innichen-Lienz (Ausztria) közötti szakasz, majdnem végig a Dráva partján vezet az út, nagyon szép helyen, sok biciklis pihenőhellyel, kis büfékkel vagy akár étteremmel. Ez a táv része a 366 km hosszú Dráva-kerékpárútnak (Drauradweg), ami a Dráva forrásától, Toblachtól Mariborig vezet. 
Innichen-ben a vasútállomáson béreltünk biciklit (a  miénk majd csak szeptemberben költözik ki Milánóba), és egy utánfutót a gyerekeknek, és Zoli bevállalta a tekerést a 10kg+15kg+utánfutó csomaggal:-) Felár ellenében a biciklit sem kell visszahozni a vonaton, le lehet adni a lienzi vasútállomáson. A biciklizést több helyen meg lehet szakítani, mert van az út mellett nápolyigyár, strand, vidámpark. Szóval, bőven egész napos program a gyerekekkel.

Végig aszfaltozott úton tekertünk, hétfő lévén nem volt csúcsforgalom a bicikliúton, de azért nem voltunk egyedül. Gyorsan átléptük az osztrák határt Winnebach-nál, amit persze semmiből sem lehetett észrevenni, csak figyeltük a térképet:-) Gyerekek, miután beállt a hatalmi status quo az utánfutóban (Julcsi elvette Lackótól az ennivalót és innivalót, ebbe Lackó beletörődött némi ordítás után) elaludtak, és mi nézelődve tekertünk.

18 km után megálltunk ebédelni Abfaltersbach-i pihenőnél, a Biker”s Treff-nél, ahol drukkoltunk, hogy ne essen az eső, és szerencsénk lett, nem áztunk el.

Innen továbbindultunk, és nagyon szép erdőben folytattuk az utat, gyakorlatilag folyamatosan lefelé gurulva.

Az út aztán beér Lienz-be a strandnál, aztán kicsit a házak között tekerve, kb. 44 km után megérkeztünk a vasútállomáshoz, ahol leadtuk a bicikliket és felszálltunk a hazafelé tartó vonatra. A belváros kimaradt a programból, már nem voltak a gyerekek vevők a városnézésre. Zoli pedig nem erőltette az utánfutós tekerés után a plusz sétát:-) 

Ez az utánfutó két gyereknek kicsi volt, pedig elvileg kétszemélyes, de menet közben kiderült, hogy annyira azért nem kényelmes, talán jobb lett volna, ha két utánfutónk van.

Megközelítés: A túra hivatalos kezdőpontja a toblachi vasútállomás, de mi az innicheni vasútállomástól indultunk, ott béreltük a biciklit a Papinsport-tól. Kaptunk egy prospektust, amiben benne volt a vonatmenetrend, illetve térkép a távról, és a pihenőhelyekről, látnivalókról. Az út jól kitáblázott, végig aszfaltút Lienzig, a vasútállomásig. Köztes vonatmegállók, ha vissza szeretnénk fordulni: Weitlannbrunn, Sillian, Tassenbach, Abfaltersbach, Mittewald, Thal

Térkép: nagyon jó térkép a bicikli utakról ITT

Táv: 44 km
Szint: kb. 500 m lefelé
Időtartam: 4 óra ebéddel együtt
Hogyan: biciklivel

Szerző

2 hozzászólás

Write A Comment