Kezdett elegem lenni a betegségek miatti szobafogságból, és amikor éppen ezt ecseteltem a barátnőmnek, azt mondta, miért nem mentek a tengerpartra?! Tényleg. Na, meg is néztem az időjárást, Milánóban esik, Genova-nál süt a nap. Akkor tenger!
Reggel bepakoltam őket az autóba, előtte még vettünk kaját a péknél, aztán elindultunk a szemerkélő esőben Genova mellé, Varrazze-ba. Végig autópálya, a lehajtó maga ez a városka, Ligúr-tengerpart Genovától 30 km-re nyugatra.
Julcsi végig aludt, Lackó nézelődött. Milánótól Pavia-ig szakadt az eső, aztán egyre jobb idő lett, a tengernél már sütött a nap, 11 fok. Megérkeztünk két és fél óra autózás után, kis nyugis tengerparti városka, parti sétány pálmafákkal, nagyon jókedvem lett a látványtól!
Leparkoltunk, kicuccoltunk a partra, homokoztak a gyerekek, Julcsi ordított, hogy nem megy a homokban sehova, még a vízhez sem. Így aztán az egyik téli álmot alvó étterem betonjáról homokoztak. Aztán jöttek sirályok, ezek kicsit megváltoztatták Julcsi véleményét a homokról, elindult feléjük, és nem ordított:-)
Aztán néztük a szörfösöket, nem is értem, hogy tudnak vizes fejjel 11 fokban szörfözni.
Sétáltunk a városkában, fotóztam egy narancsfát, szép templomot, szűk utcákat, és élveztük a hangulatát a városkának.
Nagyon jó kis hely (minden városka ugyanilyen egyébként erre), az emberek mendegélnek, sétálnak, nénik bundában, sminkben a pálmafák alatti padokon napoztak a sétányon, látszólag mindenki ismer mindenkit, köszöngetnek hangosan, kávézókban üldögélnek, és olyan jó nyugi van:-) Eddig sem szerettem a nyári, zsúfolt, olasz strandokat, de most már csak ősz-tél-tavasz viszonylatban fogunk olasz strandra járni!
Gyerekek még kicsit játszótereztek, ettünk, és jöttünk vissza. Ha eszembe jutott volna még itthon és magammal vittem volna Julcsi orrszívóját, akkor simán ott is aludtunk volna.
