Örömmel láttam pár hete, hogy a Bailavidrum újabb programja pont azon a hétvégén van, amikor mi is otthon vagyunk. Szóltam a barátoknak, és gyorsan be is jelentkeztünk a tekergésre.
A program vasárnap délelőtt Budán, a Mesemúzeumban kezdődött, ahol az összegyűlt rengeteg gyereknek Gregus László elmesélte Tündér Ilona és Árgyélus királyfi történetét. Annál a résznél, amikor a kis királyfi kezét, lábát levágták, és utána bedobták a kútba, kicsit félve néztem Lackóra,
de nem történt semmi, nem ragadt le ennél a pillanatnál. A mese végeztével kis várakozás után elindulhattunk a meseösvényen, a gyerekek, mint a főhős kis királyfi, a felnőttek pedig csak úgy, erősítésnek.
Kaptunk egy szuper tájfutó térképet, de nem is kellett használni, nagyon egyértelmű volt az útvonal.
A Mesemúzeumból indulva 10 pontot kellett érinteni, minden pontnál a mese egy-egy szereplőjével találkoztunk, vagyis végigjátszottuk magát a mesét. Voltunk játszótéren, parkban, bokor alatt, várfal előtt.
Az első pontnál meg kellett pördülni a gyerekeknek a sarkuk körül, így változtak át kis királyfivá. Ez valamiért Lackónak nehezére esett, de kis unszolásra megcsinálta. A második pont előtt közölte, hogy ő most akkor visszapörögne eredeti változatába…Így aztán a továbbiakban nem mint kis királyfi, hanem, mint Lackó vett részt az eseményekben. Ettől függetlenül teljesen komolyan vette a küldetést, kereste az élet vizét, ehhez kiválasztotta a villámgyors paripát, megkérdezte az öreg királyt, miért sír az egyik, miért nevet a másik szeme, az öregasszonyokat öreganyámnak szólította, Tündér Ilonánál eltette az élet és a halál vizét.
Mivel megígérte az öregasszonyoknak, hogy visz nekik is az élet vizéből, vissza is mentünk mind a hármójukhoz. Végül az öreg király is megfiatalodott, és Tündérországba is eljutottunk az aranyhídon keresztül.
Nem csak Lackó, de mi is nagyon élveztük az egész játékot, megyünk máskor is!
Következő időpontok a Bailavidrum facebook-oldalán, itt.
