6. nap reggeli után elvonatoztunk Polonnaruwa-ba. A vonat harmadosztály, nagyon lassú, egyetlen turista mi voltunk. Nagyon vicces, mert a szerelvény rengeteg tehervagonból állt, majd a végén talán három személykocsi. Így még nem utaztunk. Az ablakból gyönyörű rizsföldeket, és ha szerencsénk lett volna, akkor még elefántot is látunk, mert a vonat a Minneriya nemzeti park mellett haladt el. Nagyon élveztük!
 |
| Habarana vasútállomás |
 |
| 2 felnőtt és két félárú gyerek jegy:-) |
 |
| vonat belülről |
 |
| rizsföld |
 |
| Jön a vonat! |
Polonnaruwa, Sri Lanka második fővárosa ma az UNESCO világörökség része. Egy romváros a 11-13. századból. Paloták, templomok. Ebben az időszakban már fejlett öntözőrendszerük volt, ami a mai napig is működik. Óriási területen maradtak meg az épületek romjai, gyalog sokáig tart bejárni, inkább autóval, tuk-tuk-kal vagy biciklivel ajánlott a látogatás.
A vonatállomáson leintettünk egy tuk-tukost, és elmentünk a múzeumba. A múzeum kertjében belefutottam egy ajándékárusba, és mintha először járnék Ázsiában, megvettem a kőből faragott elefántot, mert hatott rám az „Apám faragta saját kezével három napig” szöveg. Majd 100 méter után egy másik ajándékárusnál ott volt még 42 db ugyanilyen elefánt…Nem bántam meg egyébként, nem volt drága, és szép is, már a polcon van a nappaliban, de jó színész volt a fiú, az biztos.
Polonnaruwa nagyon tetszett mindannyiunknak. A gyerekek nagyon élvezték a romokat, a zokniban rohangálást Buddha körül. Tudják már, hogy nem lehet fotózkodni Buddha előtt úgy, hogy hátat fordítunk neki, és cipőben sem lehet a szent helyekre bemenni. Egy kedves tuk-tuk man-nel jártuk végig a főbb nevezetességeket, még azt is megengedte, hogy Lackó vezesse a tuk-tukot. Örök élmény, mondanom sem kell. Hazafelé buszoztunk, jól elfáradtunk, de megérte ez a nap is.
7. nap pihenésképpen elbuszoztunk Sri Lanka keleti partjához,az egyik kisvárosba, Trincomale-ba.
A kétórás út után tuk-tukba ültünk és még utaztunk egy kicsit Nilavelli-be, ahol minden útikönyv szerint nagyon szép a tengerpart. És tényleg fehér a homok, ahogy kell. A keleti parton a december-március időszakban nincs szezon, így itt nagyon kevesen voltak most. Egy szörnyen koszos helyen megebédeltünk, majd kis gondolkodás után befizettük magunkat a legnagyobb helyi attrakcióra, egy partközeli sziget meglátogatására. Nagyon drága volt a belépő (minden, állami kézben lévő látványosság belépője drága), de tényleg szép a szigetecske. Tíz percet motorcsónakoztunk, aztán strandoltunk.
 |
| Nilavelli |
 |
| Pigeon island |
 |
| Pigeon island |
 |
| A vízben a sziklánál a szirti cápák |
Néztünk halakat a vízben, szerencsére a part mellett már sok színes halacska úszkált, gyerekek nagyon szerették. Ez a sziget egészen pici, az egyik oldala egy védett öböl, a másik kevésbé, de ott úszkálnak a szirti cápák, amiket simán lehet nézegetni sznorizás közben. Másfél méteresek voltak, de hiába növényevők, inkább nem akartunk találkozni velük, maradtunk a parton. Visszamotorcsónakoztunk a partra, de már sajnos nem maradt időnk sem a hőforrásokat megnézni, sem egy másik öblöt, a Marble-beach-et, már így is sötétben értünk haza a busszal.
8. nap reggel Sigiriya-ba indultunk. Most taxival mentünk, azzal a kedves sofőrrel, aki a másnapi utunkat is biztosította. Az odafelé úton pár perccel indulás után hirtelen megállt a sofőrünk az út szélén, és mutatta, hogy éppen jönnek az elefántok:-) Csak nekünk, csak ma:-) Jól kezdődött ez a nap is, megvolt a hangulati alapozás.
Sigiriya szintén az UNESCO világörökség része, és az egyik legimpozánsabb látványosság Sri Lankán. Szingalézul Oroszlánsziklát jelent. A 200 méter magas sziklára építette Kasyapa király az 5. században a palotáját. Vagy nem. Ugyanis nincs konkrét bizonyíték a létezésre. Annyi biztos, hogy később szerzetesek lakták.
 |
| Sigiriya, az Oroszlánszikla |
Mindegy is, mert a lényeg, hogy már a szikla előtti kert is gyönyörű, a sziklára pedig vaslépcsőn lehet felmenni, ami nálunk még mindig verhetetlen program a gyerekeknél. Ezt a mászást sok útleírás és útikönyv misztifikálta, hogy milyen nehéz, mert magas, sok a lépcső. Ez hülyeség, mindenki fel tud menni, rohanni úgy sem lehet, annyian vannak. Max. a szédülősök, tériszonyosoknak nem ajánlott, de nem a nehézsége, hanem a kialakítása miatt.
El is indultunk, és az első forduló után felértünk a sigiriyai freskókhoz. A sok orosz turista válla fölött sikerült pár nem túl jó fotót készíteni, de még így is visszaadja, hogy mennyire szépek a képek.
Aztán másztunk tovább, megérkeztünk középre, ahol az oroszlán körmei vannak. Innen a gyerekek nem jöttek, mert szerintem nem gyerekbiztos a lépcső, sőt, a tériszonyos felnőtteknek sem ajánlott. Felváltva mentünk fel Zolival, gyerekek addig pihentek, ettek-ittak. Lefelé a szikla másik oldalán visz az út, egy kobra formájú szikla alatt. Aztán egy kis merchandising, és már ott is voltunk a sofőrünknél, aki a szikla ezen oldalán várt minket, a többi sok tíz másik sofőrrel együtt. Pár perc után hazaértünk, de nem találkoztunk sajnos elefántokkal.
Délután nem csináltunk semmit, csak üldögéltünk nagy nyugalomban a szobánk előtt, gyerekek rajzoltak, olvastunk. És észrevettünk egy varánuszt (iguánát), aki szintén nagy nyugalomban korzózott az udvaron. Nem mentem le a teraszról egy darabig.
Folyt.köv.
