17-18. nap Mirissa, strandolás
A szafari után fájó szívvel elbúcsúztunk a sátraktól, és a szállás által szerzett taxival elindultunk az óceánpartra, Mirissába. Az út nem hosszú, de megint csak bonyolult lett volna tömegközlekedni, így maradt a taxi. Persze megint volt egy kis öklendezés szünet, de egyébként eseménymentes volt az út. Megálltunk az egyik, már nem emlékszem melyik városban pénzt felvenni az automatából, mert Mirissában nincs
automata. Megérkezve Mirissába, kis kérdezősködés után megtaláltuk az előre lefoglalt szállásunkat (a tuktukosok mindent tudnak).
A szállásadó egy kedves idős házaspár, ahol a néni valamikor Rómában tanult egy szemesztert az egyetemen, ha jól emlékszem pszichológiát. A szoba szép nagy volt, nagy terasszal. Kis probléma csak Lackó ágyában az ágybolha-rengeteggel akadt, merthogy másnap reggelre sza..rrá lett csípve a keze-lába. A másik bajom, a reggelizőasztallal volt, merthogy tiszta kosz volt. Egész biztos nem látott vizet és tisztítószert hetek óta. Ázsia egyébként is koszosabb az európai standardnél, aki ezt nem bírja, nem fogja magát jól érezni (4-5 csillagos helyekre ez általában nem vonatkozik). De ez a reggelizőasztal engem is meglepett. És az udvaron lévő kosz sem zavarta a tulajokat, annak ellenére nem, hogy tele voltak külföldi turistákkal.
A fórumok, a Tripadvisor és LonelyPlanet szerint Mirissa az egyik legszebb parti rész, kevésbé felkapott, hangulatos, romantikus. Na, szerintem nem. A part semmi extra, persze szép, de nem ez az igazi trópusi tengerpart.
Amiben nem tudnak hibázni, az a kaja a tengerparton, a friss, grillezett hal. Ott volt a helyünk mindkét este.
A másik nagyon jó, amit a Lonely is ajánl, a parttól beljebb lévő rotis. Igazi helyi hely, finom csokis és bármilyenes rotival.
Térkép:
