Ez itt most offtopic, de hátha érdekel benneteket ez a téma.
Most, hogy már a második osztályt kezdtük, van egy év tapasztalat mögöttem, amiről tudok írni. Olaszországban régiónként, de talán még megyénként is máshogy működnek az iskolák (van, ahol szombaton is járnak iskolába pl. Toscana), de még megyén belül is van eltérés a privát és az állami között, és az alsó tagozat (1-5 osztály) és a felső tagozat (6-8) között.
Mi állami iskolába járunk, Milánóban(Lombardia), így az írásom csak a mi iskolánkról (és egy kicsit rólunk) szól.
Iskolaválasztás:
Hatéves kortól mennek iskolába a gyerekek. Abban az évben kell iskolát kezdenie, amelyik évben betölti a 6. évét. Tehát ha decemberben lesz 6 éves, akkor még mielőtt betöltötte volna a hatot, szeptemberben kezdi az iskolát.
Itt nincs akkora hisztéria, mint otthon, hogy ki melyik iskolába menjen. Általában mindenki megy a legközelebbibe, az államiak általában egy színvonalon mozognak. Ez a színvonal olyan, amilyen, de nagyjából egységes. Az iskolai nyílt napokon nagy érdeklődés van, mi is megnéztünk hármat a környékről, aztán döntött a józan ész és a logisztika. A két percre lévő iskolába jár, semmivel nem jobb-rosszabb, mint a másik kettő. Az állami iskolák itt is lepukkantak általában, mindent mi viszünk: papírzsepi, wc papír, tanszerek a tanárnak, ha vmi extrát szeretne (pl. 10 euros mágnestábla betűkkel, ez extra), fénymásolópapír. Van olyan iskola Milánóban, ahol pottyantós wc van. De mondjuk nem lep meg, mert a dóm mellett is van ilyen wc. A mi iskolánkban rendes wc van, de nincs ülőkéje. De ez sehol sincs, se az ovikban, se az iskolákban (ritka a kivétel), és nem számít, hogy magán vagy sem.
Ha nem tetszik az állami, akkor lehet választani magániskolát, rengeteg van. Nagyon sok az egyházi, és kevés a nem egyházi, ezek sokszor nemzetközi iskolák vagy montessori, waldorf iskolák. Árak kb. 3000-10000 euro/év.
Az állami iskolába jelentkezni az interneten kell egy központi oldalon, tök egyszerű.
A mi osztályunkba 24-en járnak. Szép vegyes az osztály: olasz, perui, filippínó, bangladesi gyerekekkel jár egy osztályba az én magyar gyerkőcöm. A legjobb haverja egy filippínó kissrác lett.
Időbeosztás:
Lehet választani: van a teljes napos (40 óra/hét) és van a nem teljes napos (30 óra/hét), tempo pieno es tempo modulare. Iskolája válogatja, hogy melyiknél melyik van. Van ahol csak az egyik, van ahol mind a kettő. A fullosok 16:30ig vannak, a nem fullosok néha 16ig, néha korábban mehetnek haza. A többség természetesen a 40 órás változatot választja.
Mi is fullosok vagyunk, azt írom részletesebben.
Iskolakezdés 8:30. Ez azt jelenti, hogy 8:25-kor nyitják ki a kaput, és gyakorlatilag bármeddig be lehet érni, lehet, hogy szólnak, hogy máskor korábban illene, de ennyi. Nincs ellenőrzőbe beírás, ellenőrző elvétel, semmi. De be is ér általában 8:45-re mindenki.
Ebéd:12:00-14:00 ig. Ebben az időszakban nincs tanítás, ebédelnek és játszanak.
14:00-16:30-ig újra tanórák.
16:30-kor jönnek ki, gyereket csak az előre bejelentett személyeknek adják oda. Másodikban már lehet kérni, hogy egyedül menjen haza a gyerek.
Szombaton nincs tanítás.
Vannak foglalkozások iskola után is (sportok, kódolás, sakk, tánc, színház), ezeknek általában 18:00-kor van vége.
Lehet igényelni külön térítés ellenében ügyeletet reggelre (7:30-8:30) és délutánra is (16:30-18:00). Reggeli 36 euro/hó, esti 42 euro/hó. Tanári felügyelet van, nem a portás mellett ülnek, foglalkoznak velük. Erre is központilag lehet jelentkezni, online.
Pedibus:
A mi iskolánk is részt vesz a Pedibus-Milano mozgalomban. A gyerekek viszonylag kis távolságról járnak ide, mindenki a környéken lakik.
Ezért meg lehetett oldani, hogy a gyerekek gyalog járhassanak iskolába. Van három útvonal, három színnel jelölve. Mindegyiknek vannak állomásai, ahol a gyerek megadott időpontban csatlakozhat. A gyerekeket önkéntesen jelentkezett szülők kísérik minden nap, ha esik, ha fúj. Láthatósági mellényt magukra kapják és már indulnak is. Így a szülőnek csak az adott ponthoz kell elvinni a gyerekét, és onnan már egyedül, de mégis felügyelettel érkezik be az iskolába. Ez óriási ötlet szerintem.
Menza:
Van, nekem tetszik. Interneten kell igényelni a kaját év elején. Csak ebédről beszélünk. Bankkártyával lehet fizetni az oldalon. Az igénylés olaszul, angolul, arabul, spanyolul, kínaiul is fel van töltve. 24-féle menüből lehet választani! Erre a vallási szokások miatti különbségek és az egészségügyi diéták miatt van szükség (gluténmentes, vegetáriánus stb). Van téli és nyári étrend, 4 heti ételsor váltakozik. Sok a zöldség, de persze a tészta is. A gyümölcs szezonális, van minden nap. Az, hogy mi az adott napi kaja, iskolánként listázható a menza oldaláról.
Az ára az ingyenestől az évi 680 euróig terjed, rászorultsági foktól függően, amit igazolni kell.
Ami érdekes, hogy eldobható tányérból esznek. Az evőeszközök viszont fémek. Ennek értelmét nem látom, de itt ez a szokás.
Évkezdés:
A nyári szünet iszonyú hosszú, június 8-tól szeptember 11-ig tartott idén.
Szeptember 14., hétfő volt az első nap az iskolában. Tavaly szeptember 12., péntek, no comment…(magániskolák általában korábban kezdenek, és a felső tagozat is korábban kezd)
Nincs évnyitó. Az első hét rövidített az elsősöknek, a másodikosoknak az első 3 nap. Az elsősök az első nap tudják meg, hogy melyik osztályba fognak járni. Bemegy mindenki a tornaterembe a szülőkkel együtt, az igazgatónő mond pár mondatot (max.5 perc), amit érzelmi túlfűtöttség jellemez egész biztosan (toleranciáról, elfogadásról, az együtt megcsináljuk mottóról szól, örülünk, hogy itt vagytok), érzékenyebb szülők könnyeznek (én). Aztán osztályonként (szülőkkel együtt) elvonulnak a saját termeikbe. Itt minden osztálynak van egy jele. Mi lettünk tavaly a macska osztály, egyébként B. Gyerekek kaptak kis ajándékot a tanároktól és a nagyobb gyerekektől, plusz megkapták az iskola pólóját is. Kis üdvözlés, mini-beszéd a tanároktól, és szülőket útjukra bocsátják.
A másodikosok már első nap az osztályukba mennek, értelemszerűen.
Évzáró sincs. Tavaly az utolsó nap, az iskola udvarán vártam a gyerkőcöt, az ablakok kinyitva, napsütés, és mielőtt megszólalt volna a csengő, felhangzott bentről, az osztálytermekből a rengeteg gyerek visszaszámlálása 5-4-3-2-1 Vakáció!!!! és özönlöttek ki az udvarra örömtől ragyogó arccal! Ennyi volt. Sokkal meghatóbb volt, mint bármilyen évzáró a kötelező ünneplőben sorakozó unott arcú gyerekekkel.
Ünnepek:
Kaotikus iskolai ünnepségek vannak. Inkább rendezvények, mint ünnepségek. Már egész jól megszoktam az év végi bulira. Elsődleges célja ezeknek a rendezvényeknek, hogy pénzt szerezzenek az iskolának. Az összegyűlt pénzből szervezik pl. a délutáni foglalkozásokat, amik ingyenesek a gyerekeknek.
Az első az szeptember végén van, ez az elsősöket köszönti és a délutáni foglalkozásokat lehet megismerni és ezekre beiratkozni. Van büfé, amit vállalkozó szellemű és kedvű anyukák üzemeltetnek, palacsintát sütnek, szendvicseket, aperol spritzet kevernek és eladják a közönségnek. A befolyt összeg az iskoláé. Az alapanyagok ára is hozzájárulás a szülőktől, ezt zsebből fizetik.
Halloween és farsang. Ugyanaz, mint az év eleji, csak beiratkozás nélkül és beöltözve. A szülők is beöltözhetnek. Óriási kavalkád, üvöltözés, hangos zene, rohangálás a tornateremben. Mindez úgy, hogy este 20:30-kor kezdődik! Elsősöknek is. Mi a farsangot egy órát bírtuk és eljöttünk.
Karácsonyi vásár. Bent az épületben, a folyosón és a termekben szervezik. A termekben vállalkozó kedvű szülők kézműveskednek, mindenféle játékokat játszanak az érdeklődő gyerekekkel. A folyosón büfé, a szokásos felhozatallal, használt és új könyvek értékesítése. Még a vásár előtt gyűjtenek használt játékokat, ezeket be kell vinni és egy tanárnő egy standon árusítja őket. Én bevittem 3 dolgot, amit nem egyeztettem a gyerekekkel (óriási hiba volt), mert úgysem engedték volna bevinni, de játszani meg már rég nem játszanak vele. Persze kiszúrták a standon és vissza kellett vásároljam a saját cuccainkat!
Évzáró buli. Ez év vége előtt egy-két héttel van. Az udvaron mindenféle játékokat szerveznek a szülők, büfé a szokásos. Illetve idén kitalálták, hogy legyen multikulti stand is. Szuper volt! A bevándorló anyukák (én is) készítettek mindenféle nemzeti kajákat, és azt lehetett kóstolni egy euróért. Volt egyiptomi, kolumbiai, perui, kínai, japán, amerikai, brazil, sri lankai, equadori, filippínó és persze magyar. Na, ez szuper jó buli volt. Kaotikus ez is, de az udvaron mindig kibírhatóbb, mint a tornateremben.
Tanárok:
Ezt sem lehet előre tudni. Olaszországban tanárhiány van, központilag osztják el, hogy ki hová kerül. A tanárok kis része van határozatlan munkaszerződéssel az iskolában, a többiek határozottal. Évről évre hosszabbítva, vagy nem.
Nálunk az első év így alakult: egy idősebb tanárnő, aki a matekot és környezetet tanítja, ő az osztályfőnök. Októberre megérkezett egy fiatal tanárnő Szicíliából, ő lett az olasz és az angol. Az angoltanítás kihívásokkal küzd, az hogy angoltanár valaki, nem jelenti, hogy tud angolul. Ez a mi, egyébként nagyon kedves tanárnőnkre is igaz volt (és még sokra, akiket anyukáktól hallottam, és ez sajnos magániskolában is előfordul). Még egy tanárnő történelemre, földrajzra és énekre. Illetve egy tanárnő hittanra és egy képzett tornatanár.
Ez a felállás nem biztos az 5. év végéig, bármikor változhat. Ahogy meg is változott nálunk is, mert a szicíliai tanárnő elment, új tanárt kaptunk másodikra. Új lett az olasztanár és új lett az angoltanár is. Az olasztanárnak örülünk, mert ő a kedvenc a szülők között, mindenki hozzá akarja járatni a gyerekét. Angol tanárnőről semmit nem tudunk, azon kívül, hogy meglepetésünkre az a nő a házunkból, aki 3,5 év alatt egyszer sem volt hajlandó köszönni (eddig azt se tudtam, hogy tanár). Ettől még lehet jó angoltanár, meglátjuk. Sőt, lehet, hogy most már köszönni is fog.
Tananyag, könyvek, módszerek:
A könyvek ingyenesek, de nincsenek meg iskolakezdésre és ez nem zavar senkit. Felsőben a könyvek mar nem ingyenesek, iskolától függően 240-300 euro közötti összeget kell otthagyni a könyvesboltban, vagy az amazonon, vagy a közértben (igen, az itteni közértláncnál – na, jó szupermarket -, az Esselunga-nál is meg lehet rendelni a könyveket). Ezek se lesznek meg az első napra, de ez nem érdekes.
Ahogy az alsó tagozat hozzájut a könyvekhez, az olaszos. Az iskola küld egy papírt haza a gyerekkel (nem az első nap, hanem valamikor az első hetekben), amit ki kell tölteni és aláírva leadni a legközelebbi írószer boltba (ez rajtam kívül mindenkinek egyértelmű volt, csak én akartam aláírva az iskolának visszaadni a papírt). Az írószerboltos megrendeli a könyveket, és elszállítja az iskolába. Tavaly a kitöltött papírral bevonultam az írószerbe, h akkor viszem a könyveket haza, néztek rám bután, hogy ok, de majd ők viszik valamikor az iskolába, ne izguljak. Idén nem fogok mar izgulni, de még nincs aláírnivalóm se. De hogy minek ez a macera az aláírással, meg papírral, amikor úgyis ingyen van, és mindenkinek ugyanazok a könyvei és nem is nekem kell átvenni, hanem egységesen viszik az iskolába, fogalmam sincs.
A könyvek egyébként nagyon szépek. Szellősek, sok szép grafikával, színesek, képesek, értelmesek, nekem tetszenek.
Második évkezdésre kellett venni 8 füzetet, 6 különböző színű füzetborítót, két ragasztót, színes ceruzát, filctollat, radírt, üzenőfüzet helyett iskolai határidő naplót. Ezért összesen fizettem az itteni írószerben 37 eurót, és az otthon megvett dolgokért 3000 ft-ot. Az első osztályos cucc a hátizsákkal, a tolltartóval, és pár dossziéval több volt. A tolltartó fantasztikus, három emeletes monstrum, alig fér a táskába, de mindenkinek ez volt, vennem kellett egy bat man-est.
Az első év célja az volt, hogy megtanuljanak olvasni és írni. Írni csak nyomtatott nagy és kisbetűkkel. Folyóírást nem tanultak elsőben, majd most fognak másodikban.
Szépírás nem számít, írhat bármilyen fura betűket, a lényeg, h írjon. Nem számít, ha kimegy a vonalból. Külön szóltak a tanárok, hogy ne toljuk le a gyereket, ha csúnyán ír. Nem ez a lényeg most. Nagykockás füzetbe és vastag csíkos füzetbe írnak. Első osztályban még rengeteget színeztek, nagy színes ceruza fogyasztók voltunk. Állítólag másodiktól komolyabb lesz, és harmadiktól durvul a dolog.
Házi feladat elvileg nincs, de hétvégére van amelyik tanár ad, de nem baj, ha nem csinálja meg a gyerek, inkább szorgalmi jellege van a dolognak. Mi megcsináljuk. A könyvek bent vannak az iskolában, a füzetek is csak hétfőn és pénteken mozognak.
Tornaóra heti egyszer van. Nincs kötelező tornaruha. Abba megy, amibe akar. Illetve abban megy tornaórára, amiben aznap iskolába ment. Ugyanis nem öltöznek át tornaórán más ruhába (csak a tornacipőt kell átvenni). Ez van, ez olasz sajátosság.
Nincs feketepontozás, nincs sok kis pirospontgyűjtés azért, hogy legyen egy nagy pirospontja. Felmérő van, de nem mondanám igazán felmérőnek. Inkább arra való, hogy kövesse a tanár, hogy mennyit tudnak a gyerekek, hetente egy kis minifelmérő. De ezek folyamatosan vannak, és nem stresszel tőle a gyerek. Általában mindenkit dicsérnek, mindenki ügyes, okos. Persze itt is ordibálnak a tanárok, ez sem az oktatás netovábbja. De az én gyerekem nagyon szeret iskolába járni, szeret tanulni, és ez a legfontosabb. Ez volt az egyetlen, amit elvártam az iskolától: ne utáltassa meg a tanulást a gyerekkel.
Osztályozás van. Ezt tavaly vezették be, eddig nem volt elsőben csak szöveges értékelés. 1-10-ig osztályoznak. A bizonyítvány egy A4-es lap. Én nagyon büszke voltam a gyerkőcre, mert magyar gyerek létére (apja-anyja magyar), 3,5 év itt tartózkodás után három 9-ese volt, a többi 10-es. És direkt megkérdeztem, hogy mindenkinek ilyen lett-e a bizonyítványa, de lett rosszabb is:)
Fine
1 Comment
Szia Szilvi!
Köszönöm, hogy megosztottad a tapasztalataidat, hiszen egy év előnyötök van. Mi most kezdjük az elsőt, ma van a negyedik nap, és egyben az első, amikor 16:30-ig lesz bent. Kíváncsian várom, mennyire lesz "cotto" mire kijön.
Az eddigi tapasztalataink sokszor átfednek a tietekkel, de pl. tankönyv ügyben a szöges ellentétét láttam: Már a suli előtt megkaptuk a könyveket attól a papírbolttól, ahova egyik helyi barátnőm adta le a nevünket még júniusban. Most is itthon van mind, az pecsételős-aláírós kört meg tegnap sitty-sutty elintéztem – nekem se volt elsőre világos, mit miért, hova.
Az első héten csak két füzetet kellet vinni, a matekot és az olaszt, de ezek is hazajönnek mutogatásra-büszkélkedésre minden olyan nap, amikor történt benne valami (Mami! Ma tanultam matematica-t, nézd!!!) És van egy "diario" ami eddig minden nap jött, beleírva-ragasztva, hogy mit kér épp az iskola. Pl. a könyek adminisztráló cetlijét.
A mi első napunkról itt olvashatsz ha akad rá időd: lanostragorgonzola.blogspot.hu bár ez inkább rólunk szól, kevésbé az iskolrendszerről.